KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az élet szigete

Kabai József

 

A film Vietnamban az újrakezdés cseppet sem zökkenőmentes időszakában, a szocialista gazdaság beindulása iránti bizalmatlanság légkörében játszódik. Történet egy szigeten létesített gazdaság igazgatójáról, és az ide toborzott fiatalok egy csoportjáról, akik nem hajlandók felvenni a munkát. A film tanúsága szerint bizalmatlanságuk „a régi rendszer be nem váltott ígéreteiből”; valamint az „új” meg nem ismeréséből fakad. Ezek a rossz külsejű, munkaruhájukat pálinkára cserélő vad fiatalok szemben állnak mind a munkájukat végzőkkel – amit az általános fegyverviselés csak súlyosbít –, mind a külön álláspontot képviselő igazgatóval. Ő kitart erőszakmentes módszerei mellett és végül bátor kiállásával, rábeszélőkészségével maga mellé állítja a megtévedteket.

Az alaphelyzet tulajdonképpen klasszikus: a magányos és fegyvertelen hős (az igazgató végig nem visel fegyvert) magára utalva, a többiek felett álló jellem, és erényei birtokában le-, illetve meggyőzi az ellent. A film tulajdonképpen a lefényképezett jelen; ám rendkívüli naivitásával, már-már gyermeki optimizmusával nálunk az ötvenes évek első felében készült filmekkel rokonítható. A sematikus ábrázolás, a színészi játék gyengeségei, nem feltétlenül „csak” hibák, inkább az első lépéseket próbálgatok fogyatékosságai. Bizonyos, hogy egy ilyen viharvert és nehéz sorsú ország életét, érzéseit és (mert végül is itt erről van szó), alkotásait még nagyon sokáig ez a múlt fogja meghatározni, de ez így természetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5804