KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rám zuhant az éjszaka

Faragó Zsuzsa

 

Mi késztethette Juraj Herzet, aki az 1968-as Hullaégető című filmjével a borzalmak ábrázolásának tiszteletlenül egyéni lehetőségét mutatta meg – hogy hosszadalmas, tiszteletteljes filmet forgasson Jožka Jaburková kommunista újságírónő ravensbücki emlékirataiból?

Nem tudhatjuk, hogy ilyen motiválatlan, ilyen általános volt-e az emlékirat, de mindegy is: ha ilyen volt, ha nem – az illedelmes tisztelet rendszerint nem jó tanácsadó, ha valaki epikából drámát, ha drámából filmet csinál, egyáltalán, ha egyik műfajból a másikba átemel egy művet.

Mintha unalmas történelemleckét darálna egy jótanuló – úgy sorakoznak a képek: csontsovány, kopasz nők, darócruhák, sárból kását zabáló emberi roncsok, hideg tekintetű, szőke, egyenruhás nők, zokogó gyerekek. Ellenpontul és párhuzamosan a főszereplő emlékképei: a társadalmi igazságtalanságok ellen már az iskolában lázadó diáklány, a szegények igazáért fölszólaló képviselőnő, a Gestapo tisztjeinek vallatását hősiesen tűrő asszony... Így, egymásra halmozva, fölsorolva, mintha az általánost előhívó képekkel, a tudottat aktivizáló párbeszédekkel unalmas filmleckét mondana föl Herz: ahogy tobzódik a szörnyűségek ábrázolásában, ugyanúgy használ lassítást és flashback-et, kimerevítést és hangmontázst, rengeteg mindent, amit rövid történelme alatt a filmművészet hatáskeltésre kitalált.

Idegenkedve és szomorúan nézzük 1987-ben ezt a protokolláris filmet, s azért fohászkodunk: vajh, minél kevesebb történelemleckét daráló mű szülessen, csak óvatosan a szörnyűségekkel, nehogy nagyon megszokjuk őket. Nehogy végül ne higgyünk a létezésükben. Nehogy ne akarjuk többé megérteni: mi is történt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5564