KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Angyalszív

Hegyi Gyula

 

Nem tagadom, elfogultan szeretem ezt a filmet. Szeretem, mert története kerek, kellőképpen titokzatos és mégis logikus. Mint a legjobb horrorkrimik, ez is egyformán kínál racionális és irracionális megoldást. Szeretem, mert helyszínei áthatóan, zsigerekig és csontig érően érzékeltetik az ötvenes évek Amerikáját – annak is, aki persze soha nem láthatta az ötvenes évek Amerikáját. Elsősorban a korabeli New Orleans-t, málló házaival, örökösen izzadó lakóival, csipetnyi francia és mindent átható néger kultúrájával (akik még négerek, nem „feketék”), a régi Dél álmos, véres és erotikus emlékeivel. Hősnői A vágy villamosa hősnői is lehetnének: csak az Angyalszívben kicsit látványosabban ölnek. Szeretem, mert Robert de Niro jó és egyre jobb színész, s most kiváló partnerei is akadnak. Van titka és van titokzatos iróniája: és a félvér lány, ruhában és meztelenül is gyönyörű. A szeretkezési jelenetben, amikor vér hull rá, ezer pornó-filmnél erotikusabb hősnő.

Aztán meg szeretem, mert szeretnem kell. A magyar mozikat elöntő hollywoodi tucatáruban, a minden rosszat alulmúló szennyáradatban ez a film maga a minőség, az ízlés, a szakmai tökéletesség. Tarkovszkijért mondjuk, szívesebben lelkesednék dehát most nem az ő korát éljük. Most azt a kort érjük, amelyben Schwarzenegger a legvonzóbb sztár és a sokadik cápakiadás a „színvonal”. Ehhez képest az Angyalszív igényességével, szívbemarkoló szakmai tökéletességével maga a megváltó KVALITÁS.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5495