KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nemzet aranya

Köves Gábor

 

Kezdjük, mindjárt némi magyarázkodással. Merthogy itt mindjárt egy minden tekintetben szokványos blődség méltatása következik. Egy innen-onnan összelopkodott, szabvány matiné-mozié, ami épphogy csak megfelel az unaloműzés minimál-programjának De mégiscsak megfelel, és ez a fő, no meg az, hogy ha már abban a kétes szerencsében részesültünk, hogy másfél órát az életünkből  Nicolas Cage akcióhős-polihisztor-kincsvadász társaságában kell eltöltenünk, aki a Templomos Lovagok kincse után nyomoz egy Chase Abigail (!) névre hallgató akadémikus-szépségkirálynő társaságában, legalább nem egy eszét-vesztett kliprendező ámokfutását kell végigszenvednünk. Ha úgy tetszik, olyan öregfiúsan, inkább derűs, mint komolytalan természetességgel oldódnak meg filmünkben a talányok, megnyugtató, hogy senki sem akarja hirtelen feltalálni a spanyolviaszt, ami nagyon is helyénvaló, hisz a megbízás nem is erre, hanem másfél órányi, sötétben eltöltött vidámparki attrakcióra szólt. Kutyából persze nem lesz szalonna, s azok a megveszekedett cinikusok, akik már tinédzserként is kikérték maguknak a spielbergi maszlagot, s sértetten vonultak ki a gyerekszobából, amikor a Goonies kincskereső gyerekcsordája rátalált a mesés kincseket rejtő kalózhajóra, bizonyára nehezen fogják elviselni Hollywood e legújabb invencióját, mely a Templomos Lovagok kincsének legendáját az Alapító Atyák titkos szövetségével köti össze, s nem rest az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatot is gyanúba keverni.  Ez a film természetesen azoknak készült, akik nem tartják halálos bűnnek, ha a történelemkönyvek vastagon szedett tényanyagába itt-ott belecsúszik néha némi kalandor-ponyva. Dan Brown bestsellereinek népszerűségét nézve, úgy tűnik, ők, jobban mondva mi vagyunk többségben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4818