Láttuk mégLánglovagokKoltai Ágnes
Forró életkép a chicagói tűzoltók mindennapjairól: sok halállal, vérrel, szenvedéssel, és ennél is több politikával. Mert azt nem lehet kihagyni. A tűz, a nagy-nagy tűz is a hatalmi acsarkodás miatt ég. Mit ég? Tombol, őrjöng, fékeveszetten árad. Azért ég, hogy a polgármester bebizonyítsa: aki ellene fordul, Isten ellen vét, s a pokol tüzére jut. Valóban.
Ron Howard nem takarékoskodik a lángokkal – ég a város, ég a ház is... és a tűzoltók csak mennek, mentenek, megsebesülnek, meghalnak, s hősiesen továbbélnek fiaikban. Ők folytatják apjuk mesterségét, s ez olyan nemes és felemelő. Birkózás az elemi erőkkel és az élet örök nagy érzelmeivel – ilyen egyszerű a Lánglovagok története. A felcsapó lángok, a siketítő riadalom a Pokoli toronyból ismerős, a terjengős családi érzelmességek bármelyik mozi-lecture-ből. De láthatunk valami originálisát is: Donald Sutherland játékát, felszabadult ficánkolását egy apró szerepben. Majdnem érdektelen mellékfigurát alakít, valamiféle tébolyodott piromániást, aki állandóan azt hajtogatja, hogy ő beszél a tűzzel, ismeri, mert megfejtette titkát.
Sutherland ősz parókát visel, választékánál kicsit kikopva – belemart a titokzatos tűz –, ajkát összeszorítja, s úgy préseli ki a szavakat, mintha félne tőlük. Magának motyog, mert nem kíváncsi a világra. Játszik a kezeivel, bíbelődik, nézelődik, forgatja, le-föl emeli őket. Tudja, hogy ez egyedül az ő filmje.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1325 átlag: 5.52 |
 |
|
