KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Donald Siegel (1912–1991)

N. N.

 

Don Siegel igazi B-szériás rendező volt. A szónak a régi hollywoodi értelmében, kézműves. Nem a „magas művészetet” választotta, hanem krimiket, akciófilmeket forgatott. Csakis egyedi darabokat készített, kínosan ügyelt arra, hogy filmjének minden beállítása eredeti legyen. Kedvenc figurája a flegma és ironikus kalandor először A nagy átverésben (1949) jelent meg, Robert Mitchum megformálásában. A Lázadás a 11-es cellában (1952) az amerikai börtönviszonyok nyugtalanító látlelete. A közellenség (1957) a gengszterfilm sémáit újította meg. A testtolvajok inváziója (1957) pedig egy fasisztoid falanszter látomásaként haladta meg a McCarthy-korszak tendenciózus fantasztikumát. A 70-es években új hőst talált magának Clint Eastwood személyében (Dirty Harry). A legendás B-szériás rendező meghalt, marad hát az új hollywoodi A-széria; a technika monstruózus unalma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4190