KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majd elválik

Harmat György

 

Egy viszonylag friss amerikai filmsiker, A boldogító nem vígjátéki bonyodalmainak kiindulópontja: egy kisvárosi tanár (környezetével együtt) képernyőről kénytelen értesülni a számára ismeretlen, ám őt igencsak érintő tényről. Mármint arról, hogy homoszexuális. E mai alkotás hősnője, Birdee a tévéstúdióban, egy talkshow résztvevőjeként tudja meg – mégpedig maguktól a „megcsalóktól” – a szomorú igazságot: férje és legjobb barátnője jó ideje viszonyt folytatnak egymással. Ami ezután következik, az sem éppen felvillanyozóan eredeti: Birdee kilép a házasságból, s kislányával hazatér szülővárosába, a mamához. Némi depresszió után megkísérli felépíteni, ami összeomlott: új munkát keres, új udvarlót talál...

Mostanság ha hollywoodi produkciót lát az ember, olykor kevésért is hálás. A színészként a Síró játékból emlékezetes, rendezőként is bemutatkozott (Az igazira várva) Forest Whitaker műve sablonos jócskán, nem is túl mély, de lélegzik. Van két megrendítő pillanata (Birdee tánca beteg apjával; kislánya fájdalma, hogy nem mehet a papával), egy érzékeny megfigyelése (a kudarctól megtört én szembesülése sikeres kamaszkora érzéketlenségével) és sok kedves jelenete. Örvendezhetünk Sandra Bullock szép, érett alakításán, Gena Rowlands bölcs öregedésén, s azon, hogy élvonalbeli amerikai színészek végre nem szörnnyel küzdő csillagharcost, ördögi sorozatgyilkost, pszichopata rajongót, gengsztervezért vagy erőszak megszállta zsarut játszanak, hanem hétköznapi embereket hétköznapi gondokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3798