KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Facérok

Békés Pál

 

Hagyjuk a halálos szenvedélyeket, legalábbis azokat, melyek egy életre összebogozzák két ember életét – ásó, kapa, nagyharang. Szólóban szép az élet. A seattle-i Facér-tanyán, ahol a film hősei, a nyugati part hobbijuknak és lelki problémáiknak élő, önként magányos yuppie-jai tengetik napjaikat, igen jómódú emberek laknak. A különleges életmód-igényeket kielégítő 18 lakásos komplexum bérlői a folyamatos érzelmi válság, vágyakozás, kielégülés, újrakezdés állapotában leledzenek – számukra mindig új a szerelem, a csalódás, mindig borzongatóan izgalmas az újrakezdés. Nyitottak minden újra, unt kapcsolatok nyűge őket nem bénítja, s ha mégis, akkor lerázzák magukról a bilincseket, ha nem is mint kutya a vizet, de azért különösebb megrázkódtatás nélkül. Ám ha igazán elragadja őket az érzelmek árja, valódi áldozatokra is képesek. Janet például úgy dönt, hogy mellműtétnek veti alá magát, remélvén, hogy a gömbölyded szilikonbetét majd visszaszerzi számára Cliff, a szépreményű rockzenést rajongását. Még szerencse, hogy az orvos lebeszéli. Hálából Janet meggyőzi a sebészt, jobb, ha új, borzasabb frizurát nyírat magának, ő pedig régi melleivel távozik a klinikáról. Az akció mindenki megelégedésére zárul, végül még Cliff is ráébred, mekkora szüksége van Janetre.

A seattle-i belváros bohém miliője kellemes hátteret kínál a féltucatnyi fiatal szünettelen érzelmi kalandozásának, melyet laza epizódláncként tálal a rendező – az egyes részeket alcímek választják el egymástól: „Szólóban szép az élet”, „Életfogytig randevú”, – akárha egy-egy korszerűen fanyar falvédőszöveg volna valamennyi. A jól adagolt irónia egyébként is a Facérok egyetlen, s így annál értékesebb erénye. Kellemes film. Elszórakoztat. És felszabadít. Engem például kifejezetten jó érzéssel tölt el, hogy van még a világon olyan zug, ahol egy egész estés film legsúlyosabb konfliktusa az: vajon Janet kebleinek völgye Szilikon-völggyé válik-e.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1311