KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Limonádé Joe

Pápai Zsolt

Limonádovy Joe aneb Konská opera – csehszlovák, 1964. Rendezte: Oldrich Lipsky. Szereplők: Karel Fiala, Rudolf Deyl, Olga Schoberová. Forgalmazó: MOKÉP. 98 perc.

A szocialista Magyarország filmforgalmazási és mozibemutatási szisztémájának sajátossága, hogy gyakran egy nagy múltú műfaj paródiája hamarabb jutott el a közönséghez, mint a veretes klasszikusai. Amikor a Vámpírok báljával találkozott a publikum, a horrorműfaj darabjait nem ismerte; Az oroszlán ugrani készül, a Révész György által jegyzett James Bond-paródia úgy került a mozikba a hatvanas évek végén, hogy az akcióthriller zsáneréről és a Bond-filmekről a magyar nézők mit sem tudtak; A keresztapa másik arca olasz gengszterkomédia honi bemutatója 1975-ben hét évvel előzte meg Coppola korszakfordító munkájának budapesti premierjét.

A westernműfaj sem kerülte el a sorsát. Amikor bemutatták nálunk Oldrich Lipsky western-persziflázsát, a Limonádé Joe-t, a korabeli publikum a célkeresztbe helyezett zsánerről alig tudott valamit, ugyanis annak klasszikusai nem juthattak be az országba, még az olyan nagyágyúk munkái sem, mint John Ford vagy Anthony Mann. A Limonádé Joe ily módon torzította a közönség műfajtudatát: sokak szemében nem csak egyes műfaji paneleket, hanem a Vadnyugat mítoszát, sőt általában a tömegfilmek mesélés-logikáját egészében tette nevetségessé.

Mindazonáltal a Limonádé Joe máig a KGST-kultfilmek egyik legbecsesebbike – csak Magyarországon kétmillió (!) néző váltott jegyet a hatvanas évek derekán –, amely fél évszázaddal elkészülte után is őrzi a báját. A „Kolaloka limonádé” nemes lelkű ügynöke és a whiskyt terjesztő becstelen vigéc között kitörő küzdelmet elbeszélő filmet westernparódiának szokás nevezni, pedig legalább annyira – ha nem jobban – kötődik a cseh mozi hagyományaihoz, mint az amerikai vadnyugati filmek legendáriumához. A Limonádé Joe „zenés szerzői westernburleszk”, melyben Mack Sennett slapstickjei és a B-kategóriás Roy Rogers-opuszok világa találkozik Karel Zeman munkáinak, valamint az újhullám prominens darabjainak a szemléletével. A slapstick hatása a felgyorsított csetepatékban, a Roy Rogers-westerneké pedig a musicalszekvenciákban evidens (ráadásul a címszerepet adó Karel Fiala fizimiskája is Rogerset idézi), ugyanakkor Zeman inspirációját az időszakosan az avantgárddal kokettáló előadásmód és a fantasztikus elemek beemelése jelzi, míg az újhullámot a film groteszk szemlélete idézi. Ez az izgalmas keverék annak idején nem csak honfitársainkat, hanem néhány nyitottabb szívű és szemű amerikait is megszólított. A Limonádé Joe a hatvanas években az Oscar küszöbéig jutott (a fáma szerint az utolsó körben esett ki a legjobb külföldi film díjára nominált alkotások köréből), Henry Fondát pedig szabályosan megbabonázta a Karlovy Vary-i fesztiválon.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11389