KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Alberto Cavalcanti, King Vidor, Elio Petri, Jacques Tati

N. N.

 

Alberto Cavalcanti brazil filmrendező augusztus 23-án Párizsban meghalt. 1897. február 6-án született Rio de Janeiróban. Svájcban tanult építészetet, majd a húszas években a francia avantgarde filmművészeti törekvések egyik vezető alakja lett. Marcel l’Herbier  díszlettervezőjeként szerzett nevet magának, majd 1926-ban készítette Rien que les heures (Csak az órák), (vagy: Csak pár óra, értelem szerint: A múló percek) című kísérleti jellegű filmjét,  melynek azonban a filmtörténetek nem expresszionista felszínét, hanem realista igényű ábrázolásmódját hangsúlyozzák. Franciaországi tevékenysége során szoros alkotói kapcsolat alakult ki közte és Jean Renoir között. Cavalcanti a negyvenes években Angliában, a Grierson-féle dokumentumfilm iskola szellemében dolgozott. Ugyancsak Angliában rendezte 1947-ben Nicholas Nickleby című Dickens-filmjét (nálunk A fekete ház címen vetítették). 1950-től ismét Brazíliában dolgozott, főként producerként.

 

*

 

Az 1982. november 1-én elhunyt King Vidor 1896. február 8-án született a texasi Galvestonban. Nagyapja magyar bevándorló, apja gazdag birtokos. 1925-ös filmje, A nagy parádé (The Great Parade) realista módon ábrázolta a háborút, s az Amerika hőskora – Egy nemzet születése óta a legnagyobb bevételt jelentette Hollywoodnak. Következő, The Crowd (Dübörgő élet, 1928) című munkájáról így ír a Gregor-Patalas filmtörténet: „A húszas években készült amerikai filmek közül egyetlenegy kísérelte meg a kor valóságának kritikai ábrázolását, s ez (...) a Dübörgő élet volt.” A korai hangosfilm egyik első nagy sikere lett az 1929-es, az amerikai „Dél” négerei között játszódó Hallelujah. Saját maga finanszírozta a munkanélküliség kérdését vizsgáló Mindennapi kenyerünket (Our Daily Bread, 1934). A magyar moziközönség különösen 1938-as, Angliában rendezett Réztábla a kapu alatt (The Citadel) című sikerfilmjére emlékezhet, valamint 1956-ban készült Háború és béke-adaptációjára.

 

*

 

Elio Petri 1929 június 29-én született Rómában.  Kritikusként kezdte pályáját, majd forgatókönyvíróként szerzett elismerést (Róma, 11 óra; Egy szép lány férjet keres.) Az 1960-as évek elején rövidfilmeket rendezett, később sikert arattak politikai tárgyú szatírái, így a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében (1969), majd különösen A munkásosztály a paradicsomba megy (1971). Későbbi, sokat idézett alkotását, a Todo Modot (1976) már éles bírálatok érték minden oldalról. Petri 1982. november 10-én halt meg, 52 éves korában.

 

*

 

Jacques Tati (1908. október 9.–1982. november 5.) a filmművészet történetének egyik legnagyobb alakja. Következő számunkban bővebben méltatjuk életművét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/01 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6688