KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elvarázsolt dollár

Bérczes László

 

A recenzens nehéz helyzetben van. Mint mindig. Ezért aztán ezt a tényt akár figyelmen kívül hagyhatnánk. Az olvasót különben sem érdekli. Csak bosszankodik, hogy sorjáznak a mondatok, és a filmről még mindig semmi. Csakhogy ez a mostani „nehéz helyzet” éppen a minősítendő film lényegéhez tartozik. Bujtor István üzleti vállalkozása ugyanis nem különösebben igényli ezt a fajta minősítést, bevallott célja sokkal inkább a forintok varázsolása. Bujtornak esze ágában sincs megváltani a magyar filmművészetet. Ez a tény nem, de ennek bevallása tisztességes alkotói magatartást jelez, ő „csak” be akarja bizonyítani, hogy filmet másként is lehet készíteni, mint ahogy eddig megszoktuk. A film elkészült, nem kétséges, hogy siker lesz – a bizonyítás tehát sikerült.

A recenzens utólagos nehéz helyzete pedig talán mégsem olyan kétségbeejtő, hiszen kellemesen végigderülte a másfél órát, szórakoztatta (egyelőre még), hogy a történetbe reklámokat ágyaztak be (avagy a reklámokba történetet ágyaztak), élvezte Bujtor és Kern Rejtőt idéző humorát, örült és büszke volt, hogy a magyaros verekedések nem idézték, hanem fejhosszal verték Piedonét és társait. Kellemes elégedettséggel nyugtázta, hogy az elegáns balatoni helyek és tupírozott reklámképek ellenére sem akart a film nyugatot imitálni. Szolidan lepusztult utak, műhelyek, irodák és emberek közt száguld 500-as Fiatjával Csöpi, a magyar rendőr.

Számonkérhetjük-e mindazt Az elvarázsolt dolláron, amit például a Filmszemlén hivatalosan bemutatott filmeknél magátólértetődően tennénk?  Természetesen nem. Az utóbbiak, készüljenek akármelyik stúdióban, az állami költséggel – vagyis az én pénzemmel – játszanak. Bujtor filmje viszont (a kritikába ágyazott reklám honoráriumot emelő erejében titkon bízva említem): „A Moviecoop-ban készült!”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5825