KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyet ide, egyet oda

Kövesdy Gábor

 

Ismét egy magyar cím, amely nem jelent semmit. Persze a vetítés után már tudjuk, mire akart utalni a cseh közmondással birkózó fordító: egyet ide, egyet oda kettyintenek Chytilová új filmjének elragadó marienbadi szépfiúi. De ne morgolódjunk hiszen abban a szerencsében van részünk, hogy egy mozijeggyel két filmet is láthatunk. Az első a magyar mozinézőnek ismerősnek tűnhet, a Szomjas–Grunwalsky-féle „valóságfeltárás” cseh fűszerekkel ízesített változata. Műanyag munka- és szórakozóhelyek, jersey-ruhás kurvák, német-cseh internacionális hulladéknyelv, és persze a video-hullám mindennemű hordaléka, mely lassan kiszorítja a szépemlékű Karel Gott májusi kismadarait és ezüstholdas nyárestéit. Még a Grunwalsky-féle képkompozíciók, „ferde szemszögek” is visszaköszönnek, s bizonyára nem Chytilová ízléstévesztése, hanem tudatos fogás az Eastmancolor-nyelv divatos húzott neonfényeinek és az alulról feltörő metálkék ellenfényeknek az alkalmazása. Persze a hasonlat sántít, hiszen e kispályás vagányok nagyvilági kalandjai mögött itt nem érződik a kiszolgáltatottság és kilátástalanság gyilkos szorítása.

Mire a filmnek vége lehetne, a békésen kettyingetők közé betör „korunk pestise”, s ez nemcsak az ő életüket, hanem a filmet is gyökerestől felforgatja. Betegünk karikás szemekkel réved a világba, egy száz tagú vegyeskórus ütemes dobütésekkel megerősített opuszától kísérve. Veszélyeztetett színésztársai, akik eddig nagyszerűen játszottak egymással és szerepeikkel, most kiabálni és rohangálni kezdenek, imigyen vélve fokozni a drámai hatást. Ez utóbbi azonban csak nem fokozódik, s szomorúan vesszük észre, hogy a nagyszerű életkép-fűzérből lapos moralitás lett, melyből megtudhatjuk, hogy mi, emberek, felelősek vagyunk egymásért. Furcsa ez, hiszen Chytilová mindig is tudta, hogy a direkt moralizálás a mozi egyik legnagyobb ellensége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4331