KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Láncreakció

Vidovszky György

Talán még soha sem szaladt ennyit egyszerre Keanu Reeves, mint ebben a filmben. Szerepe ugyanis nagyrészt erre korlátozódik, hiszen őt üldözi gonosz hatalomvágytól vezérelve valamilyen földalatti titkosszervezet és merő félreértésből az FBI is. (Az a gyanúm, hogy ez utóbbi szervezetet csak a hollywoodi filmproducerek találták ki.) Az amerikai nép egyszerű, naiv gyermeke ezalatt mindenre elszánt, misztikus akcióhőssé válik, aki előbb csak MacGyver fantasztikus találékonyságát, később Stallone ökölcsapásait is meghazudtolva győzedelmeskedik a... Kin is? Azon, aki az új, vízből nyerhető, környezetbarát energiaforrás kikísérletezésében barátjaként vele együtt dolgozott, de később kiderült róla, hogy cinkelt lapokkal játszik, és egy titkosszervezet tagja, amely csupa barátságtalan emberből áll, s amely őt sem sajnálná eltenni láb alól, ha rájönne a vizes kísérletet beindító titkos frekvenciára(?), amit viszont ez az árva, szaladgáló gyalogkakukk-Reeves tud csak. Azt, hogy ez a gonosz tudós miért robbantatta fel a saját találmányát a film elején, ha egyszer nem ismerte pontosan a tervrajzot, már én sem tudom megválaszolni. Ez is csak amolyan füstbe ment terv.

Tartogat még egy-két hasonlóan titokzatos momentumot Andrew Davis (A szökevény) új filmje, ami pedig a végeredményét tekintve nem meglepetés. Csak nézünk, mint a moziban, amikor lézerrel izgatják a vizet egy nagy átlátszó hordóban, a víz meg csak fortyog és rázkódik. Nem értjük pontosan, mi történik, de örülünk neki, mint ahogy örülünk, ha az üldözők pórul járnak, és örülünk, ha kedvenceink kimásznak a leglehetetlenebb helyzetből is. Nem lehet már kizökkenteni a nézőt a tudományoskodással, világrengető problémákkal, ha megkapja rendre a várt cirkuszi mutatványt. És ha jól sikerül, a taps sem marad el. A megmenekült, mosolygó párost – helyettünk – a filmen körülöttük állók tapsolják meg. Micsoda önirónia!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=389