KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mediawave

Awara leves

Lassú tűzön

Schubert Gusztáv

Multikulturális filmrecept a Mediawave konyhájából.

 

Mi kell az awara leveshez? Lassú tűz, húszliteres fazék, türelem és onnantól kezdve bármi, ami belefér. Mindenekelőtt végy öt-hat kiló awarát (csakis a dzsungelben lehet összeszedegetni, Meinl Gyula nem árulja), frisset és rothadtat vegyest (az adja a bukéját), fadöngölőkkel passzírozd pépesre, adj hozzá vizet, míg ronda okkersárga krémet nem kapsz, két napon át dédelgesd faszénparázson, adj hozzá szeletekre vágott uborkát, padlizsánt, tököt, hosszúszárú francia babot, apróra metélt hagymát, petrezselymet, zellert, szórj bele sót, chilit, borsot, közben pörzsöld a malackát, füstöld a disznólapockát, süsd bele csirkék püspökfalatját, készítsd elő a különb s különb méretű rákokat, végül szórj bele félkosárnyi sóskát, és mindazt, amit közben kifelejtettél, az indián nagypapa mokasszinját, foszlott kávés zsákot, a Cayenne-i Kurír megsárgult számait (évfolyamot válogass tetszés szerint). És már tálalhatod is az ínycsiklandó awara levest. Van persze némi kockázata, aki először eszik belőle, meghal. Halála után azonban folyton visszajár bouillont kanalazni.

Az örök kétkedők most azt mormogják magukban, ilyen leves nincs is. De van. Francia Guayanában főzik, alumínium kondérban. Dokumentum van róla, majd másfél óra, Cesar Paes rendezte, Mediawave vetítette. Az ember darab ideig gyanútlanul nézi, kedves etnofilm, kulináris felhangokkal, vetítsék inkább a kukta-néprajz szakon.

Mígnem egyszer csak a filozófiára éhes bölcsész agya is elkezd korogni. Hogy is készül az awara leves? Az awarát szedje amazonasi indián, passzírozza ébenfekete asszony, kóstolgassa kreol nagymama, a curryt szórja bele hindu, a cayenne-borsot francia, a rizst kínai, aki a padlizsánt hozza, annak anyja legyen holland, az apja jávai, aki a malacot pörzsöli, félig laoszi, félig párizsi. Őrület, de van benne rendszer. Az awarát a lassú tűz különbözteti meg a kotyvaléktól. A filmbeli Mana városka sokszínű, soknyelvű lakóit vagy ötven éve kevergeti, érleli, puhítja, békíti egybe a magatudatlan vagy talán nagyon is bölcs főszakács. Ami itt készül, kontrázva a fajtiszta szakácsművészet elveit, igazi gasztronómiai műremek, valódi kultúr-leves.

Egy kondérban evezünk, ez a jövő.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 18-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1485