KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/április
KRÓNIKA
• (X) : Belga filmhét
• N. N.: Filmvilág Alapítvány
• (X) : Filmremekek a szombathelyi főiskolán

• Schubert Gusztáv: A rejtőzködő ördög Sátánmozi
• Popper Péter: Gonoszlélektan Emlékezés régi ördögökre
• Csörögi István: Pokolzene Heavy feeling
FORGATÓKÖNYV
• Grunwalsky Ferenc: E. A. Poe utolsó mondata Eddie nincs többé

• Zsugán István: Valahol Ukrajnában Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Takács Ferenc: Aprószentek legendái Henry és June
• Forgách András: Rossz filmek – jelentős álmok
MÉDIA
• Wisinger István: Miért fajulnak el a tények? A valóság és televíziós változatai
• N. N.: Háború az éterben
LÁTTUK MÉG
• Létay Vera: Szétlőtt vasárnap
• Koltai Ágnes: Számokba fojtva
• Bikácsy Gergely: Afodrásznő férje
• Zalán Vince: Végelgyengülés
• Kövesdy Gábor: A Keresztapa III.
• Báron György: Rocky V.
• Tamás Amaryllis: Harry és Sally

• Csörögi István: Filmfax
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Az elpiszkolt logika

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Elzárva a világ elől

Bata Norbert

The Disappointments Room – amerikai, 2016. Rendezte: D.J. Caruso. Szereplők: Kate Beckinsale, Mel Raido, Lucas Till. Forgalmazó: Fórum. 88 perc.

 

Mostanság, amikor a körülajnározott kortárs horrorfilmek rendre csalódást okoznak – a Valami követ átgondolatlanságától kezdve A boszorkány blöffjén át a The Autopsy of Jane Doe elmaszatolt fináléjáig –, szinte már üdítően hat egy olyan rémfilm, amelyet még csak pozitív sajtóvisszhang sem övez, és nem kelt hamis reményeket a közönségben. Igaz, ha a szóban forgó produkciónak ez az egyetlen érdeme, a néző így sem jár jobban – sőt. Pedig nem indul vállalhatatlanul a Hátsó ablak középszerű kertvárosi parafrázisával, a Disturbiával „elhíresült” D.J. Caruso 2014-ben forgatott, de csak két évvel később bemutatott filmje, az Elzárva a világ elől. Jobb pillanatai azonban sajnos levonulnak legkésőbb az expozíció végéig; gondolok itt azokra a snittekre, amelyek egy ódon ház belső tereit mutatják, némi ajtónyikorgással, vízcsöpögéssel erősítve az atmoszférát, és azt sejtetik: kísértetfilm van körvonalazódóban. Amint azonban az emberi dráma, a természetfelettinek vélt borzalmak, de leginkább egy súlyos csapástól szétzilált női psziché rejtelmei kerülnének terítékre, hamar ellaposodik, vagy stílszerűen szólva, ezer sebből kezd el vérezni a film. A cselekményvezetés összecsapottsága, a primitív jump scare effektusok, az értékelhető színészi játék teljes hiánya és a paráztatónak szánt, ámde nevetségességbe torkolló montázsok – kivált az idősíkok és tudatképek menetrendszerű váltogatása – nyomatékosítják igazán, mekkora a szakadék az Elzárva a világ elől és az általa megidézett előzmények (olyan remeklések, mint az Ijesszük halálra Jessicát! és a Ragyogás) között.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13112