KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Agitátorok

Tosoki Gyula

Agitátorok – magyar, 1969. Rendezte: Magyar Dezső. Szereplők: Bódy Gábor, Dobai Péter, Oszter Sándor, Földes László, Szentjóby Tamás. Forgalmazó: Magyar Filmintézet – BBS. 78 perc.

 

A magyar film ködlovagjának legendás műve két korszak határán áll, egyszerre a hatvanas évek kérdező filmjének örököse, és egy új korszak nyitánya. Lehetett volna, ha nem tiltják be közel húsz évre, és követőkre talál.

Magyar Dezső egyetlen – itthon forgatott – nagyjátékfilmjét problémafelvetésének radikalizmusa és formanyelvének újszerűsége is a hetvenes évek programadó darabjává avathatta volna. Az Agitátorok ma is letaglózó lendülete a szerző kompromisszumot nem ismerő alapállásából fakad, abból, ahogy a prágai ősz utáni válsághangulatban a párbeszéd szükségességéért perel. Az 1918-19-ben játszódó történet középpontjában megszállottan, csökönyösen vagy naiv módon a kommunista forradalom mellett hitet tevő fiatalok állnak, akik megalapítják az MKP Intellektuális Csoportját, hogy terjesszék az ideológiát és munkásokat nyerjenek meg ügyüknek. A film jelentős részében a főszereplők világmagyarázatainak és eltérő forradalomértelmezéseinek ütköztetése folyik, azonban Magyar Dezsőnek nincsenek illúziói a pluralizmus mítoszával kapcsolatban, erre utal a fiatalok szabadgondolkodásának érvényességét kétségbe vonó káderek szerepeltetése és a valamennyi figura vesztét hozó zárlat. A rendező voltaképp saját filmjének sorsát vetítette előre a befejezéssel: láthatóan tisztában volt vele, hogy a ’68-as ortodox fordulat után Magyarországon – és az egész keleti blokkban – az alternatív véleményeknek befellegzett, illetve a hatalom szókimondó művekkel szembeni toleranciaküszöbe is lecsökkent.

Különösen fájdalmas, hogy az Agitátorok végül is zárvány lett filmtörténetünkben, mert nem csupán problémaérzékenysége, hanem előadásmódja és formanyelve is egyedülálló. Magyar Dezső azt a modernista nyelvet beszélte perfekt módon, amelyet csak kevesen tudtak egész Európában, ráadásul egy újítást is bevetett: az archív anyagoknak a szabad asszociációk előtt utat nyitó használata csak a hetvenes évektől terjedt el az egyetemes filmművészetben, és lett hamarosan agyonalkalmazott technikává.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8869