KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

The Lost City

Vízer Balázs

The Lost CityEl Tropico, 2006, amerikai. Rendezte: Andy Garcia. Írta: G. Cabrera Infante. Kép: Emmanuel Kadosh. Zene: Andy Garcia. Szereplők: Andy Garcia (Fico Fellove), Inés Sastre (Aurora Fellove), Nestor Carbonell (Luis Fellove), Dustin Hoffman (Meyer Lansky), Bill Murray (az Író). Gyártó: Lions Gate Films. Forgalmazó: Paradigma Film. Feliratos. 143 perc.

 

Még a Világifjúsági Találkozókhoz, maratoni Castro-beszédekhez és az olcsó rumhoz szokott magyar ember szemében is furcsa romantika lengi körül Havannát, hát még a kubai emigránsok számára!

Andes „Andy” Garcia gyerekfővel érkezett Kubából az Egyesült Államokba, és nyilván azóta is hazavágyik, persze egy Castro-mentes demokratikus Kubába. Ezt a túlidealizált Kubát vetíti vissza Garcia élete első rendezésében az ötvenes évek végére, a Batista-rezsim végnapjaira. Itt mindenki boldog, élvezi a napfényt és az El Tropico bár remek zenés műsorait – ennek a vendéglátóegységnek tulajdonosa a Garcia által játszott Fico Fellove –, kivéve néhány forrófejű forradalmárt, akik nem szeretik a korrupt és mellesleg véreskezű Batista diktátort. Csakhogy a forrófejűek furcsa módon győznek, és beindul az államosítás, melynek az El Tropico is áldozatul esik, sőt, Fico szerelmét, öccse özvegyét is elcsábítja a forradalom! Mindezt a könnyesebb latin-amerikai szapanoperákra emlékeztető történetmesélés tárja elénk, és biztos, ami biztos, kapunk pár nagy nevet is – megjelenik Dustin Hoffman mint amerikai gengszter, és láthatjuk Bill Murray-t mint Fico bölcs „udvari bolondját” – csakhogy ők aztán végképp kilógnak a filmből. Ami ennél is zavaróbb, a rendező öntudatlan önajnározása, egy becsületes, férfias, végsőkig lojális és végtelenül őszinte ember portréjának megrajzolása – önmagáról. De Garciának van stílusérzéke – a film zenéjének nagyrészét is ő szerezte – így a Lost City-t legalább nézni és hallgatni jó. A karibi hangulat átjön a monokróm színekben felvett képeken, a revüszámok jól sikerültek, a Malencon felcsapódó hullámai impozánsak, az ember pedig folyton azt várja, hogy mikor bukkannak fel a Buena Vista Social Club zenészei – csak fiatalon.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/01 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8864