KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elizabethtown

Susánszky Iván

 

„Kellene végre valami igazán finom, könnyed romantikus vígjáték, amiben a fő humorforrás nem a főszereplők rendetlenkedő emésztése és szexuális élete. Hogy az emberek ne már mindig csak ezeket az illetlen filmeket nézzék a Ben Stillerrel” – gondolhatta Cameron Crowe egy homályosabb pillanatában, és leforgatta az Elizabethtownt. Aztán a Torontói Filmfesztiválon akkorát bukott vele, hogy még az őt szívből gyűlölő kollégák is őszinte sajnálkozással lapogatták a hátát.

Drew Baylor (Orlando Bloom ezúttal azt próbálja ki, mennyire megy neki a mély érzések hiteles eljátszása a sok elf, meg kalóz után – remélem olyan sok esélyt ezek után már nem kap) sportcipőket tervez. Sajnos a legújabb modellje több mint kilencszáz millió dollárral rövidítette meg a céget. Baylor természetesen repül, a karrierjének vége, és ha rajta múlik, az életének is. Mielőtt azonban pontot tenne a sztori végére (és mi egy erős tíz perc után némiképp elégedetten távozhatnánk a moziból), jön a hívás: apu meghalt, le kéne ugrani a szülővárosba elrendezni a temetést. Az – elsősorban önmagát – gyászoló fiú útközben összeismerkedik a bájos, csicseri, életvidám légikísérővel (Kirsten Dunst), akivel aztán szép lassan összemelegszenek. Formálódó románcuk közben betekintést nyerhetünk – immáron ezredszer – az amerikai kisvárosi lét alapvetően kicsinyes, unalmas és irritáló, de egyesek szerint valamiért roppant bájos világába is.

Az Elizabethtown (amit a rendező a torontói bukta után húsz perccel megrövidített) tényleg finom, könnyed, romantikus (és irdatlanul lassú) vígjáték lett, amiben a szerelmesek sokat beszélgetnek telefonon, a viccek pedig annyira szubtilisek és illendőek, hogy nagyon kell ügyelni, nehogy elszalasszunk egyet is. Crowe szerencsére rendes fickó, egyes poénokat többször is elsüt, megkönnyítve ezzel a dolgunkat. Tényleg nem hittem volna, hogy valaha ilyet leírok, de ha ez Ben Stiller iskola alternatívája, akkor én maradnék a hasmenéses poénoknál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/12 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8462