KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Pofonok földje

Vaskó Péter

 

Vajon miért kevés nyugaton a vicces boksz-film? Meglehet azért, mert a küzdelem nálunk nem szellem és mozgásművészet, hanem a pontozásos vérbosszú és a képesítés nélküli csontkovácsolás elegyeként jelenik meg. A hierarchia tetején ráadásul mondjuk egy Mike „Fülharapó Sittes” Tysonnal, akinek alacsony homloka mögé legtöbbször nem bentlakásos kolostori szútraolvasó szemináriumokat képzelünk. A nyugati bunyó szellemiségét általában a „letépem a töködet” „kiváglak, mint a papírlovat” gondolati tágasságai köré szervezi, a humor rész pedig általában nem haladja meg a Bud Spencer féle „balról ijesztek, oszt jobbról horog” léprepesztően kacagtató váratlanságait.

A keleti filmes bunyó ezzel szemben inkább afféle párostánc, amit idősebbek is elkezdhetnek. És hogy virgoncan eleven műfajról van szó, jól mutatja, hogy a hollywoodi filmekkel ellentétben nem mechanikusan alkalmazott állagjavítóként („meg kell küzdenünk, Neo testvér”) tekintenek rá, ami után a botmerev jenki színészek büszkén mesélik, milyen izomlázuk volt, mert forgatás előtt két hónapig gyakorolták a kung-fut.

Az elevenségnek pedig egyik legbiztosabb jele a humor, sőt, az ökörködés. Mint mondjuk a Pofonok földje című kung-fu vígjátékban. Stephen Chow, a Pofonok földjében előző filmje, a Shaolin Soccer című frenetikus vígjáték hangütését folytatja. Ismét legnagyobb példaképe, Bruce Lee eleganciáját ötvözi a Jackie Chan-féle akrobatikus slapstick kung-fu stílussal. Ráadásul mindemellett ismert kung-fu filmek paródiáit is beleszövi mozijába a Tsui Hark daraboktól kezdve egészen a Hősig, de odaszúr a Mátrixnak is.

Az alapsztori egyszerű, de hatásos: Szutyok-köz vályogprolijait az olykor spontán szteppre fakadó és félméteres cilindert(!) viselő Baltás Banda szeretné rettegésben tartani. De a nyamvadtak nem rettegnek, mert a lerobbant bérházkomplexben az utolsó csirkekopasztó vénasszony is olyat üt, mint a guta. És akkor még nem beszéltünk a vajszívű háziúr, hajcsavarós raplis felesége és a helyi szabó, a függönygyűrűk urának technikájáról. A született lúzer főhős (a rendező alakításában) dilemmája, hogy a sötét oldal csábításának engedve csóróverő baltás vagy szívére hallgatva inkább csóró baltásverő legyen-e.

Amúgy az egész olyan, mintha Rejtő Jenő hongkongi forgatókönyvíróként született volna újra: bunyó, burleszk, nagy bicskázások, és rengeteg röhögés – míg a balta el nem választ.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/06 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8292


előző 1 következőúj komment

ismeretlen#1 dátum: 2005-06-30 02:18Válasz
Nagyon ütős film, eddig simán az év legjobbja!