KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Snack Bar Budapest

Kövesdy Gábor

 

Tinto Brass nevét erotikus filmjei tették ismertté, ám akik e filmtől erotikát várnak, azok csalódni fognak. A meztelenség ugyanis egy sivár, kárhozatra ítélt világban jelenik meg; elmaradhatatlan betonépítmények, elhízott patkányok, erőszak és kegyetlenség ismerős szövetében. Posztmodern, barbár Róma járja haláltáncát, – nincs kultúra, nincs vágy, nincs érzelem. A pőreség, helyesebben a csupasz hús vágy- és érzelemmentes látványa természetesen nem lehet erotikus, nyilván nem is ez a cél. Inkább Pasolini utolsó írásait és a Salò...-ban kifejtett gondolatait idézi az emberi testek megalázó kisajátításáról. Az avatott néző joggal gyanakodhat, hogy itt egy filozofikus igényű szerzői filmről van szó. A puszta felmutatással azonban elfogy az invenció, – vagy talán közbeszól a producer... Figyelemreméltó, hogy ez az irányváltás nem az erotika átértelmezésével valósul meg, hanem egy hagyományos dramaturgiai megoldásokkal kibontott szimpla gengsztertörténet bevezetésével.

Egy másik film kezd peregni; a kegyetlenség és a sivárság örökkévalóságából leszállunk a mindennapos valóság szintjére. Innen kezdve nem a világról van szó, hanem a pénzről, innen kezdve a kegyetlen erőszak nem világállapot, hanem valamely egyéni cél elérésének az eszköze. Az addigi leíró, állapotrögzítő filmkészítést – ahol Brass nem magyaráz és nem indokol semmit – lélektani-realista oknyomozó módszer váltja fel. így az induló „szerzői” film fogyasztható termékké válik, igaz, ennek stílustörés, szerkezeti és dramaturgiai zavarosság az ára. Az immár vaskos közhellyé váló látnoki világvége, ennek ugyancsak közhelyekből építkező tárgyi, környezeti stilizációja, a megunhatatlan „storarós” ellenfények, a kötelezően kékre vett hideg világítás a második részben, ha lehet, még modorosabbnak hat. De lám, e felhígított Apokalipszis még mindig jól eladható. Úgy tűnik, a film, mely e pusztuló civilizáció egyik elsőszülött gyermeke, maga is haláltáncát járja fizetett siratóasszonyok hamis kórusára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4164