KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A terápia

Fürdőkúra

Ádám Péter

Depardieu és Houellebecque tengervíz-terápián.

 

Nem tudni, akad-e jelenleg a mai francia irodalomban titokzatosabb figura Michel Houellebecque-nél. Ez a nagy tehetségű, bár nem különösebben rokonszenves író már azzal is tovább szőtte az alakját övező rejtélyt, hogy 2014-ben főszereplője (és a fikcióban áldozata) lett Guillaume Nicloux L’enlèvement de Michel Houellebecque (M. H. elrablása) című tévéfilmjének. A terápia nagyjából ugyanazokkal a szereplőkkel, tulajdonképp a történetnek új helyszínen való folytatása. Az új helyszín: egy tengerparti termálfürdő, ahol a vékonydongájú és életunt író figurájának a szintén termálkúrán levő túlsúlyos Gérard Depardieu a kontrapunktja. A besavanyodott és depressziós Houellebecque, aki nem érzi jól magát a bőrében, és aki egyszerre pontos portréja és karikatúrája önmagának, egy termálszállóban összetalálkozik az életet habzsoló filmszínésszel, aki fizikai megjelenésével ugyanolyan elégedetlen, mint színészi karrierjével. A Stan és Panra emlékeztető páros megpróbálja valahogy túlélni a kényszerű diéta meg a rájuk erőszakolt egészséges életmód megpróbáltatásait, miközben a külvilágtól hermetikusan elzárt négycsillagos gyógyszállóban egy sor váratlan esemény zavarja meg nyugalmukat.

A terápia valójában a két hírességnek – vagy ahogyan egyik vendég mondja –, „Franciaország két szégyenfoltjának”, két szélsőséges személyiségnek a jutalomjátéka. A lázas, megfáradt, hol nevetséges, hol megható regényíró abszurd világát jól kiegészíti az anekdotázó filmszínész, aki nagy borokat és ínycsiklandó pástétomokat rejteget szobájában. A gyógyszálló fehér fürdőköpenyben járó-kelő két vendége rendszeresen találkozik egymással Depardieu szobájában, ahol – faarccal és borospohárral a kézben – az élet nagy kérdéseiről, öregségről, hitről, halálról, Istenről, lélekvándorlásról elmélkednek. Míg Michel Houellebecque állandóan pár évvel korábbi (fiktív) elrablásán rágódik, amire szerinte – azért, hogy vetélytársától megszabaduljon – csakis François Hollande adhatott utasítást, Gérard Depardieu barátját, Sylvester Stallonét próbálja elérni telefonon (Stallone alakmása később meg is jelenik a történetben). Mintha mindketten nem egyszerűen a termálszálló kényelmes zárt világának, de tulajdon életüknek is rabjai volnának.

A film azonban valamivel több az irodalom meg a mozi két hírességének találkozásánál. A rendező, aki köztudomásúan szereti filmről filmre tovább gombolyítani egy-egy történetének fonalát, a korábbi tévéjátékának emberrablóit is rászabadítja a termálszálló két vendégére (a banda egyik tagja azért van kétségbeesve, mert nyolcvanéves szülei válni készülnek, és anyja egy negyven évvel fiatalabb férfival megszökött hazulról). Lassan az egész történet átúszik az abszurdba.

Az kétségtelenül érdekes ötlet a filmben, hogy az önmagát alakító írót és filmszínészt a rendező beilleszti egy fiktív történetbe (bár a kísérlet egyben gyengéje is a filmnek). A Depardieu-t játszó Depardieu kítűnő alakításán nincs mit csodálkozni, az viszont eléggé meglepő, hogy Houellebecque színészi játéka nem sokkal marad alatta a filmszínészének (bár kettejük „dumájának” eléggé eltérő a színvonala: az íróé nagyságrendekkel érdekesebb a filmszínészénél). Csakhogy bármilyen mulatságos is Houellebecque meg Depardieu, bármilyen mulatságos a sok faarccal elmondott képtelenség, mindez nem sokat változtat azon, hogy a film alkotóelemei nem forrtak össze, a történet széteső, ha nem szivacsos, és ami humor, irónia, fantázia, lelemény van benne, az is lötyög a film túlméretezett időkeretében.

A terápia emlékeztet egy kicsit Paolo Sorrentino 2015-ös Ifjúság (Youth) című és hasonló miliőben játszódó munkájára. Guillaume Nicloux filmje azonban elnagyoltabb, érdesebb, fésületlenebb. A filmen látszik, hogy nem sokat bíbelődtek a forgatással, és hogy csak egyszer vettek fel minden jelenetet, bár az is igaz, hogy ez a spontaneitás egyben értéke is a filmnek. Ami megkérdőjelezi a végeredményt, az nem egyéb, mint hogy a rendezőnek a két híresség találkozásáról készült kvázi dokumentumfilmet nem sikerült a mesterkélt fikcióval összeötvözni, arról nem beszélve, hogy a fikció színészeinek (vagyis a regényíró valamikori elrablóinak) alakítása meg sem közelíti Michel Houellebecque és Gérard Depardieu nagyszerű színészi teljesítményét.

 

A terápia (Thalasso) – francia, 2019. Rendezte és írta: Guillaume Nicloux. Kép: Christophe Offenstein. Zene: Julien Doré. Szereplők: Gérard Depardieu, Michel Houellebecque, Maxime Lefrançois, Mathieu Nicourt, Daria Panchenko. Gyártó: Les Films du Worso / Wild Bunch. Forgalmazó: Cinenuovo. Szinkronizált. 93 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14499