KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Akihez beszél a föld

Pápai Zsolt

The Water Diviner – ausztrál-török, 2014. Rendezte: Russell Crowe. Írta: Andrew Knight és Andrew Anastasios.. Kép: Andrew Lesnie. Zene: David Hirschfelder. Szereplők: Russell Crowe (Connor), Olga Kurylenko (Ayshe), Yilmaz Erdogan (Hasszan), Jai Courtney (Hughes). Gyártó: Fear of God Films / Hopscotch Features / RatPac Entertainment. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 111 perc.

 

A sztárszínész Russell Crowe rendezői debütálásában az első világháborúban az antant oldalán a törökországi Gallipoli vérszivattyújába vetett ausztrál katonák tragédiáját dolgozta fel, mindenekelőtt David Leant és Steven Spielberget, távolabbról pedig Peter Weirt citálva. Az epikus indíttatás Leant idézi, a melodrámai tónus a Hadak útján Spielbergjét, és a film ugyan egyetlen pillanatra sem ereszti a nézőt – meseszövése imponáló, tájérzékenysége, fényképezése lehengerlő, olyannyira, hogy még a tízpercenként kötelezően érkező lassított felvételek sem zavaróak –, de Crowe talán nem elég bátor és következetes nevezett rendezők örökségének felvállalásában.

A történet hőse a három fiát Gallipolinál vesztő ausztrál farmer (Crowe), aki felesége halála után nekivág, hogy felkutassa a csatamezőn gyermekeinek holttestét, és hazai temetőbe szállíttassa őket. Isztambulban találkozik az újrakezdés lehetőségét megtestesítő fiatal özvegyasszonnyal, a már Óhollywoodban is népszerű megváltástörténetek posztklasszikus variánsát látjuk hát. A háborús film és a melodráma műfaja hagyományosan jól megfér egymással, ezúttal viszont nem hézagmentesen illeszkednek, főként a film ellentmondásos értékorientációja miatt. Crowe-nak, színészként és rendezőként egyaránt, kivált a melodrámai szituációkkal gyűlik meg a baja. Rosszul áll neki a hősszerelmesi póz, zavartan és feszélyezetten mozog, továbbá rendezőként nem képes a néző számára átélhetővé tenni az efféle jelenetekben óhatatlanul is megjelenő pátoszt, amivel az érzelmeket akaratlanul is inkább kínosnak és eltagadandónak, semmint kontrollálhatatlannak és parttalanul áradónak ábrázolja – mintha szégyellné azt, amit Spielberg soha nem szégyellt. Szerencsére azonban Crowe a bontakozó szerelem mellett egy férfibarátság megszületését is filmre veszi, aminek már van dinamikája, annak ellenére, hogy a fiait vesztő ausztrál férfi és a Gallipolit védő török tiszt (a kiváló Yilmaz Erdogan a Volt egyszer egy Anatóliából) cimboraságának története legalábbis történelmietlennek tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12347