KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/március
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: Esernyők és óceánok Jacques Demy halálára
• (X) : Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény És Alapítvány
• N. N.: A XXII. Budapesti Független Film- És Videószemle eredményei
• N. N.: A Magyar Filmkritikusok B. Nagy László Díja, 1990

• Reményi József Tamás: Hol kezdődik a bűn? Filmcenzúra
• Bayer Zsolt: Hol a cenzúra mostanában Filmcenzúra
• Lányi András: Javaslat Filmcenzúra
• Molnár Péter: Javaslat Filmcenzúra
• Kulin Ferenc: Fertőzést kapott a kultúra, amit ki kell hevernie Filmcenzúra
• Rajk László: A dohányzás is káros az egészségre Filmcenzúra
• Zalán Vince: A szenvedélyek melodrámája Pedro Almodovarról
• Márton László: Óriáspókok R. W. F. palackpostái
• Bikácsy Gergely: Gyémánt, rejtekhelyen Fény, víz, Ommerganck
• N. N.: André Antoine filmjei
• Pataki Éva: A tekintet szabad Beszélgetés Zsigmond Vilmossal, Szabó Gáborral, Edelenyi Jánossal és Illés Györggyel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A távollét hercege
• Koltai Ágnes: Itt a szabadság!
• Székely Gabriella: Balladák filmje II.
• Bikácsy Gergely: A Paradicsom... ...és a Pokol
• Ardai Zoltán: Oltalmazó ég
• Szemadám György: Kedves ellenségem
• Koltai Ágnes: Éjszakáim szebbek, mint a nappalaitok
• Tamás Amaryllis: Szállnak a varjak
• Sneé Péter: Revans
• Sneé Péter: Áldott kitaszítottak
KÖNYV
• Csala Károly: A lehetetlen megkísértése Huszárik-breviárium
ELLENFÉNY
• Forgách András: Éld túl, amit nem tudsz megcsinálni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Föld inváziója – Csata: Los Angeles

Varró Attila

Battle Los Angeles – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Christopher Bertolini. Kép: Lukas Etlin. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Aaron Eckhart (Nantz), Ramon Rodriguez (Martinez), Michelle Rodriguez (Santos), Cory Hardrict (Lockett). Gyártó: Columbia Pictures / Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 116 perc.

Miután a 2008-as Cloverfield-del – jócskán lemaradva az élőhalottak után – az űrből támadó csápos (óriás)szörnyek is rátaláltak a digikamerás dokurealizmus fegyvertárára, csupán idő kérdése volt, mikor találkozik össze az újfajta inváziós film a friss zsánertechnika másik kedvencét jelentő háborús filmmel. A joggal várt frigyet a District 9 és a Bombák földjén között végül a Csata: Los Angeles hozta el, ami az előbbivel nem csupán műfajában és dél-afrikai rendezőjében (Jonathan Liebesman), de a felvételeihez használt Red kamerában is osztozik: mintha csak a Transformers-széria alkotói a harmadik fejezethez a Mission Impossible-mozitrilógia fazonigazításos példáját követték volna.

Nem mintha Liebesman filmje a Los Angelesre támadó, gyilkos tűzerejű robotgúnyába bújt űrlények ellen harcoló tengerészgyalogos csapat földközeli megpróbáltatásairól a technikai kivitelezésen túl bármivel hozzájárulna a műfaj újradefiniálásához. Rutinos patrióta mozi pereg szűk két órában, rendíthetetlen (ám szívtájon sebezhető) hősökkel, kellő számú önfeláldozással és sok heroikus háttérzenével, amelyet azonban az imbolygó kézikamera és a törmelékszagú képek igen intenzív híradófilmes élménnyel ruháznak fel – ennek legszebb példájaként elég összehasonlítani a középtájra időzítet felüljárós akciócsúcspontot a Transformers steril, feszültségmentesített autópályás tűzharcával. Liebesman katonái fokozatosan viszik be a közönséget a világok háborújának poklába, előbb csak kamerák által homályosan, majd szemtől szembe az égi küldöttekkel, a kellő azonosulás megteremtése után pedig egy percre sem engedik el a néző kezét. Így aztán ha nem is szolgál a Csata: Los Angeles olyan mélyértelmű párhuzamokkal, mint a District 9 vagy olyan katartikus érzelmi élménnyel, mint a kiváló Monsters, drámai intenzitása vitathatatlan – és ezzel máris többet kínál annál, amit a Skyline, a High Plains Invaders vagy akár a Michael Bay-féle Autobotok takaros CGI-figurái nyújtanak a monitorokra tapadt földlakóknak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10608