KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elpidio Valdes

Szemadám György

 

A játékfilm-hosszúságú rajzfilm a legképtelenebb műfajok egyike, s csak valami egészen sajátos megformálás képes arra, hogy elfogadtassa. Meglepő most látni egy olyan – e műfajhoz tartozó – alkotást, melyet a rajzfilmcsinálás nagyüzemének profi fogásaitól fényévnyi távolság választ el. Ettől lehetne érdekes, de sajnos ez a rajzfilm azzal lepi meg az embert, hogy naiv és dilettáns. Alkotói például nyilvánvalóan nem voltak tisztában azzal, hogy a film témáját adó – s a kalandfilmekre jellemző egysíkúsággal tálalt – történelmi események milyen furcsa megvilágításba kerülnek, ha azokat embléma-bábukkal és karikatúrákkal játszatják el. Amikor a vászon felét betölti egy okkersárgás kör, melynek a közepében egy másik kör van, alatta két csíkkal, felette pedig két pislogó fekete ponttal, s el kell hinnünk, hogy ez a főhős arca – azé a kubai Supermané, akiért egyébként izgulnunk kellene –, vége a rajzfilm-illúziónak. Az egykaptafára készült figurák közti eligazodásban a legjobb támpont az, hogy a „jók” feje kerek, míg a „rosszaké” hosszúkás. Sem a nagy, homogén felületek, sem az állóképek, sem a háttereken túltengő kékeslila szín nem teszik a filmet izgalmasabbá. A figurák mozgatása mechanikus, darabos, s ennek a felgyorsított tempójú propaganda-kalandfilmnek az egymást követő eseményei inkább fárasztóak, mintsem izgalmasak, annál is inkább, mert minden egyes fordulatát jóelőre sejthetjük.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5830