Láttuk még

90 nap

Faragó Zsuzsa

Két férfit látunk a 90 napban, akik ismeretlen társadalmi terepen bukdácsolnak, akik vadonatúj helyzetek éppen most alakuló játékszabályait tanulgatják, akiknek megejtően kedves ügyetlenkedése azt sugallja, hogy az ember mindent a saját képére formál, amit csak lehet, emberségével átszellemít.

Giles Walker az újságok színes híreiből jól ismert tényről forgatott filmet: az Egyesült Államokban és Kanadában prospektusból választanak távol-keleti feleséget a fogyasztói társadalomba belegárgyult férfiak, ugyanazok, akik eközben nagy összegekért adják el spermájukat gyermekre vágyó ismeretlen nőknek. A film pompás. Habár újsághír-érdekességű témáról szól, lélegzetmelegű személyességgel beszél róla. Szociográfiai hitelességű képet fest, de nem leleplezően dokurnentaristát. Nem hatol a lélek titokzatos mélyéig, figurái mégsem átlátszóak, könnyedén szellemes, anélkül, hogy viccelődne. A rendezőre szemmel láthatóan nagy hatással voltak az amerikai „családi filmek”, a 90 napból azonban hiányzik azok rafinált glancossága, ravasz ál-természetessége. Színészeinek improvizatív stílusa a dokumentum-játékfilmekből ismerős, a szituációk mégsem keltik a borzasság, az elnagyoltság érzetét. Egyszóval nagyon jól ismeri és érti a filmstílusokat. De nem epigon, a közkézen forgó elemekből képes új, egyéni ízeket keverni.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5264

Cikk értékelése:

szavazat: 883 átlag: 5.67