KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullámok hercege

Turcsányi Sándor

Vagy 25 évvel ezelőtt Omar Sharif egy étteremben franciául rendelt Barbra Streisandnak. Ez volt a Funny Girl. Ismétlés a tudás anyja. Most pedig Barbra rendel, r hangzókat ropogtatva, homárt. Omar helyett Nick Nolte-nak. Még 25 esztendő, és a derék Nick is rendel – gyanítom – Frankensteinnek. Egyéb tekintetben sem múlt el nyomtalanul e negyed század. Hősnőnk ez idő alatt egyre szebb, vonzóbb, szexibb lett. Szeme, szája, keze, lába láttán eláll még a lélegzetünk is.

Most nem csak főszerepel, rendez is. De ezt inkább ne bolygassuk. Love story – egy kis vulgárpszichológiával dúsítva. Mire jó a szép pszichiáternő díványa? Észbontó dolgokra, naná. Mire jó a szokvány amerikai melodráma? Két félhomályban töltött órára, mialatt nem csak a robogás szendereg. Villognak a szemek, s a néma ajakrándulás nem a szót helyettesíti, hanem a lélek viharait hivatott ábrázolni, ahogy ezt a hollywoodi férfisztároktól már megszokhattuk. Idén még Arany Glóbusz is jár érte.

A tévésorozatok kedvelőinek extra ajándék is jut. Újra teljes színészi arzenáljának birtokában, de immár anyaszerepben, s a mű végpontjai között régi önmagától nagyi korig öregedve lép elénk maga Kate Nelligan. Hogy ki ő? Az Onedin család egykori üdvöskéje, a remek Jamesre pályázó szépségek egyike. Jó emlékezni rá, ő volt Miss Mócli, a drámai szende.

A filmnek eleje, közepe és vége van. Ez a rendező érdeme. A főszereplőé előnyös külseje. És ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni ma, amikor a műanyag nőknek áll a zászló.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/03 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=443