KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Lengyel film

Táncőrület

Koltai Ágnes

 

Habos-rózsaszín lányretro a hatvanas évek elejéről; afféle ellen- American Graffiti középosztálybeli úrihölgyeknek. Pontosabban: leendő úrihölgyeknek, mert a filmbéli kedves-csacska libuskák még csak úrihölgyikék. Kóstolgatják, próbálgatják a mamájuktól, nagynénjüktől, vihogós barátnőjük negédes anyucijától ellesett női szerepet, de a körömcipő töri a lábukat, a melltartó lötyög rajtuk, és csókolózás közben még zavarban vannak. Kis babaházukban egyfolytában a szent családról, az anyai kötelességekről és a feleség erényeiről hallanak, nem csoda hát, hogy oly fantáziátlanul készülnek a felnőtt életre. Becsületesen unalmas házasságra vágynak; feszes nyakkendőjű, puha házipapucsú férjre s néhány gödrös arcú lurkóra, lehetőleg enyhe lefolyású gyerekbetegségekkel.

Ennyire konzervatív és áporodottan unalmas még egy kisvárosi tinédzser sem lehetett a hatvanas évek Amerikájában. A rendezőnő mintha pukkasztásunkra találta volna ki e féktelenül nyihogós, szemérmetlenül butuska, lehetetlenül hétköznapi világot; – talán azt szeretné elhitetni, hogy a kertvárosi idill, a jómód és a protestáns erkölcs a szellemi ellágyulás, mondhatni leépülés valamiféle szimbóluma lenne. A filmbéli leánykák, akik egy görbe hétvégére kimerészkednek a közeli „romlott” városkába, olyan igénytelenek és szűk látókörnek, mint tulajdon szüleik. Nekik akarnak megfelelni, kétségbeesetten, különösen azután, amit „odalent”, a bohókás városban láttak. Ott zavarba ejtően sok minden történik, vissza is menekülnek az unalom fertelmes csendjébe, egyetlen halovány cinkos mosoly nélkül.

Sohasem fogjuk megtudni, hogy hol ér véget a való, és hol kezdődik a képzeletbeli ebben az émelyítő álidillben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4144