KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Űrvihar

Andorka György

Geostorm – amerikai, 2017. Rendezte: Dean Devlin. Írta: Paul Guyot. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Lorne Balfe. Szereplők: Gerard Butler (Jake), Jim Sturgess (Lawson), Abbie Cornish (Sarah), Daniel Wu (Cheng), Alexandra Maria Lara (Ute). Gyártó: Jerry Bruckheimer Films / Skydance Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

Ha egy filmes kvízjátékon Dean Devlin neve lenne a kérdés, az utolsó, gyengébbeknek való segítség valószínűleg az lenne, „Roland Emmerich alkotótársa a 90-es években”. A közelmúltban ismét egymásra talált, jelenleg klasszikus sci-fi franchise-aik feltámasztásán dolgozó páros szürke eminenciása a rendezésbe első ízben belekóstolva egy teljes mértékben mentora szellemében fogant dolgozattal jelentkezett, és nem is sült fel vele.

Devlin a formulát ezúttal nyomozásos és konspirációs szállal színesíti, a nemzetközi összefogással megépült időjárás-szabályozó műholdrendszer szabotálása körül forgó sztorival csipetnyi paranoiathrilleres bukét csempészve a műfajkevercsbe, jobbára egyetlen jelzőbólyaként, hogy a naptár immáron 2017-et, és nem 1997-et mutat. Kissé köhögve indul ugyan a motor, de az expozíció roppant kínos jelenetei után a film egy ponttól egészen vad tempót diktál, és a nagy egészet tekintve hoz egyfajta ritmust, amit talán az eredeti A függetlenség napja tudott – mindez, kiegészülve azzal, hogy a karakterek itt generikusságukkal együtt is lélegző, kedvelhető figurák (szemben Michael Bay monomániás romboláspornóival), bőven elegendő ahhoz, hogy végül jó szájízzel álljunk fel. A „mire gondolt a költő” persze az utolsó kérdés, ami a befogadás kapcsán felmerülhet – a zárójelenetben főhősünk a film egy korábbi pontján rögtönzött történetét illetően csodálatosan önreflektív kiszólással meg is jegyzi, ne szapulják már, elvégre kerek egész volt, cselekménnyel, tanulsággal. Csakugyan, lehet rosszabb módon is szórakozni két órán keresztül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13459