KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/január
• Schubert Gusztáv: Királyi többes A rendszer végszava
• Kovács András Bálint: Itt filmesztétika van Filmoktatás
• Zalán Vince: Beszélgetés Lányi Andrással Az esztergomi csata
• Sneé Péter: Fejezetek a filmtörténetből Filmoktatás
• Zsugán István: A diploma: névjegy Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Hartai László: Mozgókép – iskolakeretben
FORGATÓKÖNYV
• Enyedi Ildikó: A víz kerek egy kerek edényben és szögletes egy szögletes edényben
HORROR
• Schubert Gusztáv: Sírontúli históriák Szellemmozi
• Hegyi Gyula: Félelempirula Ghost; Jákob létrája
• Molnár Gál Péter: Botrány a másvilágon Szellemmozi
• Magyar László András: Örök visszatérés Kísértetek régen és ma

• Koltai Ágnes: Coppola
• Hirsch Tibor: San Francisco szultánja Coppola mániái
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A Gustafssonok remenye és bizonytalansága Genf
KRITIKA
• Koltai Ágnes: A perzsa bili Pacsirták cérnaszálon
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Az eltüsszentett birodalom
• Sneé Péter: Vad orchideák
• Bikácsy Gergely: Egy elkényeztetett gyermek utazása
• Békés Pál: Szemenszedett szenzáció
• Szemadám György: Arachnophobia
• Fáber András: Selyemgubó
• Tamás Amaryllis: A tél foglyai
• Székely Gabriella: Top Gun
TELEVÍZÓ
• György Péter: A valóság látszata 1990. október 26–27–28. a képernyőn
• Schlett István: A blokád a tv-ben Tévéblokád
• Lengyel László: Kedves Elemér! Az MTV elnökének

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pardon

Roboz Gábor

Undskyld jeg forstyrrer – dán, 2012. Rendezte: Henrik Ruben Genz. Írta: Erling Jepsen regényéből Henrik Ruben Genz és Maja Jul Larsen. Kép: Sebastian Blenkov. Szereplők: Sara Hjort Ditlevsen (Helen), Nicolas Bro (Allan), Stine Stengade (Beate). Gyártó: Det Danske Filminstitut / Fine & Mellow Productions. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.

A dán Erling Jepsen igen termékeny és sokfelé nyitott kortárs író, akinek életművéről a hazai közönség tagjai kizárólag közvetve, három filmadaptáción keresztül alkothatnak valamiféle fogalmat. A sírás művészete díjakkal megszórt moziváltozata utáni két feldolgozást (Borzasztó boldog, Pardon) egyaránt Henrik Ruben Genz forgatta. A rendezővel már szerencsésebb helyzetben vagyunk, mert bár a munkássága nagy részét lefedő tévés produkciókhoz aligha férhetünk hozzá, négy nagyjátékfilmje mind eljutott hazánkba, és ezek alapján eklektikus ízlésű alkotó portréja körvonalazódhat előttünk. A széttartó játékfilmes életmű részeit inkább csak az köti össze, hogy Genz egyértelműen kedveli a magukra maradt főhősöket, a szűk fókuszú történeteket és a hangnemkeverést, friss munkája pedig leginkább ez utóbbi vonása okán méltó igazán a figyelemre.

A film cselekményének középpontjában a huszonéves Helene áll, aki édesanyja brutális jellemzése szerint „technikai probléma” eredményeképpen született, és úgy cseperedik fel, hogy az apját nem is ismeri, az anyjánál pedig a velük élő kutya áll az első helyen. Amikor azonban Helene egy véletlennek hála összeismerkedik egy színtársulattal, felcsillan számára a lehetőség, hogy tagja legyen egy közösségnek. Az elrajzolt alaphelyzetből Genz rendhagyó fejlődéstörténetet bont ki vázlatosan kidolgozott figurákkal és váratlan fordulatokkal. Láthatóan ezúttal sem a formanyelvvel akar meglepni, hanem a még dán viszonylatban is furcsának ható hangnemkeveréssel, amiben feltehetően nagy szerepe van a családi traumák és a morbid humor (főleg a halállal való viccelődés) iránt fogékony Jepsen írói világlátásának is. A Pardon nem szól akkorát, mint a Borzasztó boldog parádés zsánerjátéka, viszont van annyira zavarba ejtő, hogy ne sorolhassuk be vállrándítással a túl jól ismert dán vígdrámák közé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11280