KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fedora

Molnár Gál Péter

Legjobb a címe. Sarah Bernhard-t idézi föl. Mégsem Sardou megfilmesítése és nem is a féllábú tragika életmozija. Ki hát Fedora? Hatalmas napszemüvégben, széles karimájú kalapban (vagy svájci-sapkában), sálakkal, kendőkkel, ellenfényben megjelenő hajdani mozicsillag. Mintha Greta Garbo volna Billy Wilder új filmjének hősnője. S az is. Egy Garbo-reinkarnáció, aki Korfu szigetén kíséretének fogságában vergődik távol az élettől és távol azoktól a régi filmektől, amiknek megcsinálása után Billy Wilder annyi sóhajt ereszt meg, miközben ironizál a „szakállasok” kézikamerás filmjei fölött.

A Garbo-pletykáriumból táplálkozik a Fedora. Valamint Orson Welles Aranypolgárából. Onnan meríti legalábbis dramaturgiáját, cserépinformációkból portrét összeállító türelemjátékát. Olyan messze esik azonban a Fedora az Aranypolgártól, mint Kalifornia Nyugat-Németországtól, ahol Wilder filmje készült.

Wilder vonzódik az álruhás történetekhez, ahol a személyiség bújócskázása tetten érhető (Van, aki forrón szereti, Irma, te édes, Egy, kettő, három, Sherlock Holmes magánélete). Ezt a bécsi ihletésű színésznőregényt azonban kínos nehézkességgel beszéli el, körülményesen teregeti elénk, jóllehet rendezői erényeinek szinte egyetlenje volt mindeddig, hogy ügyes beszélőnek bizonyult, aki ízletesen és jól tagoltan tud elmondani egy érdekes történetet.

A Fedora kínos film egy kiöregedett filmcsillagról, akit Marthe Keller és Hildegard Knef alakít. A kastély, a sztár allűrjei, az alakját körülvevő titokzatosság Billy Wildernek azonban nem ebben a filmjében sikerült, hanem az 1950-ben készült Sunset Bulvardban, ahol Eric von Stroheim, Buster Keaton és Gloria Swanson személyes jelenléte és nimbusza segített megteremteni a letűnt csillagoknak ironikus és romantikus érdekességét.

Mi Fedora családi neve? Talán: Melo. Leánykori, német nevén: Kitsch. (Magyarul: Giccs.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7976