KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A festő felesége

Lajta Gábor

 

Pável, a festő távol a várostól és a zajos művészköröktől, kis, fekete madarakat karcol lemezre, nagyító alatt. Szeretettel borzolgatja a rezet, préseli, majd felaggatja a nyomatokat. Magának való ember. Nyina, a felesége szereti őt, ám színesebb életre vágyik.

Jurij Nagibin magyarul is olvasható elbeszélését Alekszandr Pankratov, fiatal szovjet rendező filmesítette meg. Szándéka szerint az apró rezdüléseket, belső drámákat kívánta vászonra vetíteni. S ez, amíg csak a hangulatos művésztanyán vagyunk, sikerül is neki. Jellegzetesek – ismerősek – az itteni képek: csöndes falusi este, köd, ropogó tűz. Szomorú arcok, elfojtott feszültségek. Az üdülőben, ahol a festő és felesége közé áll Borisz, a „harmadik”, a történet egyre külsőségesebb eszközökkel formálódik képpé. A Boriszt alakító Nyikita Mihalkov is addig jó, amíg egy jellegzetes karaktert mutat föl. Mikor érzelmes és lapos szentenciákat kell elmondania, játéka is lapossá válik.

Férj és feleség végül rájönnek, hogy jobb alkalmazkodni egymáshoz. Az utolsó képsorban őket látjuk: tágas alkonyi mezőn haladnak egymás felé, s összeölelkeznek.

Így végződik a csendes orosz mélabú hollywoodi happy enddel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6897