KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A lótolvaj lánya

Hegyi Gyula

 

A lótolvaj fiatal falusi legény, aki katonaidejét töltő mostohabátyja feleségét ejti teherbe: elkerülhetetlen tragédiákat zúdít magára és családjára. A bűn, a bűnhődés és a remélt katarzis az effajta történetek klasszikus szabályait követi, a paraszti élet ritmusához igazítva a csábítás, a szerelem és a féltékenység drámáját. Számtalanszor láttuk már ugyanezeket a skanzenbe illő parasztházakat, ugyanezeket a begyakorlott indulatokat – előre tudjuk, mikor mi fog történni, beleértve a kötelességszerűen súgó-búgó falusiak vészterhesnek szánt karát is. Ehhez képest, mi tagadás, igen lassacskán csordogál előre a dráma: a rendező egyszer-egyszer elszánja ugyan magát a kihagyásos dramaturgiára, nem sokkal később azonban többszörös túlbeszéléssel igyekszik visszakapcsolni a „tradicionális” tempóba. A filmnek van levegője, van ritmusa, atmoszférája sem elviselhetetlenül stúdiószagú: de a halvány, tartózkodó rokonszenvnél mélyebb érzelmet aligha kelthet nézőjében. Amit látunk, azt már nagyon sokszor láttuk, olvastuk, hallottuk – s Algimantasz Pujpa annyira nem nagy rendező, hogy az eredetiség hiányát nevének vonzásával csillapítsa. Van viszont egy szép, vöröstéglás, jellegzetesen észak-európai templom A lótolvaj lányában: ez eredetinek látszik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5833