KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kicsi kocsi legújabb kalandjai

Farkas Ágnes

 

Újra megérkezett hát a bogárhátú fenomén. Ezúttal az Üveghegyen is túlra visz bennünket ebadta kis mexikói védencével. Ádáz kezek ugyan néha elválasztják őket egymástól, de Ocho, azaz Nyolcas (most így hívják a csodakocsit) és a kölyök számára nincs lehetetlen.

A történet önműködően pereg. Három használt ötletre egy friss következik (az arány a későbbiekben inkább romlik), de mit számít mindez, ha közben a rendkívüli masina eszik, úszik, büntet, jutalmaz. Szinte kedve támad az embernek számba venni, mi az, amit nem csinál. S lám, az eredmény igazán figyelemre méltó. A kicsi kocsinak ugyanis semmiféle káros szenvedélye nincs. Egyáltalán nem iszik, nem füstöl, és nem járkál más Mazdája után. Egészségesen táplálkozik és ügyel az erőnlétére. Úszni ugyan nem szeret, karosszériája azonban kitűnő. Példát vehetnénk róla. Azaz miről, kiről is tulajdonképpen? A gyerekek persze nem fognak ebből ügyet csinálni. Az elvarázsolt királykisasszony, a terülj asztalkám és a többi poros tünemény után a kicsi kocsi igazán üdítő jelenség. Ne csodálkozzunk hát, ha sokatmondóan legyintenek majd a pesti utcák lomha, értetlen buszainak új reklámszövege láttán; „A tiszta levegőjű Budapestért”, avagy: „Muszáj önnek autóval járnia?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5263