KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/december
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: FIPRESCI- kollokvium Milánóban
• N. N.: Megújuló művész-mozi Szombathelyen
POSTA
• Fáber András: Wittgenstein és az öngyilkosság

• Hirsch Tibor: Kedvenc ellenségünk USA vs. SzU
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Boldogtalan békeidők Velence

• Molnár Gál Péter: Egy nagyváros kamarazenéje Mesék a járdán
• Barna Imre: Tavaszelő, Moravia, Budapest
• Ardai Zoltán: A hideg boldogság Lang némafilmjei
• Bikácsy Gergely: A fáradt halál rendezője Lang
• N. N.: Fritz Lang filmjei
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Európa Áruház Locarno
KRITIKA
• Lengyel László: Az ablak csukva van Magyar rekviem
• Kovács Ágnes: Képlélektan Szoba kiáltással
• Dániel Ferenc: Foltok a világatlaszon Forradalom után
LÁTTUK MÉG
• Lukácsy Sándor: Találkozások (Wallenberg)
• Sneé Péter: „hol zsarnokság van...”
• Szemadám György: Dick Tracy
• Fáber András: A fül
• Hegyi Gyula: Előre a múltba
• Koltai Ágnes: A betörés
• Gáti Péter: Jézus élete
• Szemadám György: Sárkány és Papucs
• Tamás Amaryllis: Ifjú Einstein
ELLENFÉNY
• Báron György: Az eladó és az iskolamester

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Egy német sors

Baski Sándor

A German Life – osztrák, 2016. Rendezte és írta: Christian KrönesOlaf S. Müller. Kép: Frank Van Vught. Szereplők: Brunhilde Pomsel. Gyártó: Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 107 perc.

 

Az idén januárban, 106 éves korában elhunyt Brunhilde Pomsel akkor is fontos tanúja lett volna a 20. századnak, ha történetesen nem Goebbels propagandaminisztériumában dolgozik gyors- és gépíró titkárnőként, filmre rögzített visszaemlékezése így viszont túlzás nélkül nevezhető különleges kordokumentumnak. Az Egy német sors a legkevésbé kreatív dokumentumfilmes formát használja, a beszélőfejes megoldásnak azonban ezúttal nincs alternatívája. Pomsel fekete-fehérben fényképezett, ráncoktól barázdált arca úgyis hipnotikus látvány lenne, ha egy százszor elmesélt történetet mondana fel újra, de mintha ő maga is itt és most, a kamera előtt számolna el a lelkiismeretével. A karrierjét egy zsidó ügyvéd titkárnőjeként kezdő Pomsel egyáltalán nem volt politikus alkat, hidegen hagyták a nemzetiszocialista párt szólamai, a közhangulatot követve mégis belépett az NSDAP-ba, így kerülhetett be a rádió érintésével Goebbels minisztériumába. Látszólag nincs bűntudata, azt állítja, nem tudott a haláltáborok borzalmairól, csak utólag szembesült vele, hogy milyen rezsimet szolgált, de testbeszéde, az elakadó mondatok és a súlyos csendek mást üzennek. Mintha nem tudná saját magát sem meggyőzni arról, hogy a „parancsra tettem” erkölcsisége vagy erkölcstelensége felmentést adhat – ami évtizedeken át működhetett túlélési stratégiaként, az a halál kapujában önbecsapásként lepleződik le.

Pomsel monológját rendre amerikai és német propagandafilm-részletek szakítják meg, amelyek a történelmi tények ismertetésénél sokkalta hatékonyabban érzékeltetik a korszellemet, a film utolsó harmadában pedig a koncentrációs táborok felszabadításakor készített döbbenetes felvételeket is bemutatják rendezők. Ez a három regiszter – a személyes emlékezet, az állami hazugságpropaganda és a valóság szenvtelen lenyomatai – együtt adják ki a teljes képet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13248