KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévémozi

Ötcentes mozi

Karcsai Kulcsár István

Az irodalom a színház történetére, múltjára illő tisztelettel, némi meghatott emelkedettséggel emlékezünk. A mozinak ezzel szemben csak legendája van, kicsit groteszk, enyhén megmosolyogni való, ám mégis küzdelmes múltja. Ezt a hangulatot, a „régi idők mozija” korszakát jól ismerjük Steno filmjéből, Mándy kötetéből. Peter Bogdanovich az Ötcentes moziban az ősforrásig nyúl vissza, az 1910-es évekig, mikor ez a régi mozi virágkorát élte. Szerinte Amerikában „az aranyláz után a mozi volt az utolsó nagy kaland”. Mint a magyar tévében is nemrégiben sugárzott Papírholdban, Bogdanovich ebben a filmjében is kellő érzékkel adagolja a komédiát és a nosztalgikus mozzanatokat, de ezúttal a burleszk stílus is jelentős szerepet kap, ami szintén kedves műfaja a rendezőnek. Főleg a film utolsó harmadában emelkedik meg a két cselekményszálon indított történet, de addig is sok mulatságos dolog történik, méghozzá olyan kiváló színészek előadásában, mint Ryan O’Neal és Burt Reynolds, akik pontosan érzik a múltidézésnek a komikum és a nosztalgia határán mozgó stílusát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8236