KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bumfordi

Veress József

Petya Gorohov, a film főszereplője faluról került a Közgazdasági Főiskolára. Ismerjük ezt a típust: a „fényes szelek” éveiben nálunk is csapatostól jelentkeztek a csillogó szemű vidéki fiatalok a tudomány és a művészet világában. Jöttek, láttak és győztek. Rajzásuk később sem szűnt meg. A „falusi a fővárosban” konfliktusa időközben új tartalmakkal telítődött (ma már nincs nagy különbség az életformában), az alapszituáció azonban változatlan maradt. És nem sokban különbözik elődeitől a mai hős sem, aki valahol az isten háta mögött nőtt fel, s hirtelen a metropolisban találja magát. Mi jellemző rá? Az eltökéltség, az „azért is megmutatom” csillapíthatatlan ambíciója. A fáradhatatlanság, a „meg kell szenvedni az eredményekért” felismerése. Döccenők – netán válságok – így is adódhatnak. Ha az ember messzebbre tekint a napi céloknál, erőt merítve juthat túl rajtuk.

A Bumfordi képlete kissé elcsépelt. Petya napjai látványos események, kalandos fordulatok nélkül telnek, aztán egyszer csak bedobja a törülközőt, mert nincs sikerélménye. Társai rábeszélik, hogy folytassa tanulmányait. A „második menetben” eredményes kísérletet tesz az angol nyelv meghódítására, s megismerkedik a szerelemmel is. A mese – valljuk meg – kissé szimpla, ráadásul didaktikus ballasztokkal terhelt, a filmnek azonban így is vannak hangulatos jelenetei (főiskolai órák!).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/05 42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7883