KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szabadesés

Takács Ferenc

A Szabadesés mindenekelőtt kaszkadőr-jutalomjáték: férfi főhőse – sárkányrepülőjével, de ha muszáj, nélküle is – időnként lélegzetállító magasságokból veti le magát. Nem csoda, hiszen filmbeli foglalkozása szerint is kaszkadőr, s testalkatát, valamint színészi munkájának nyers eszköztelenségét elnézve alighanem az életben is az. (Nincs kizárva, hogy a film legveszélyesebb jeleneteiben is maga játssza magát.)

A szabadeséshez bonyolult fordulatokkal (egytől-egyig átlátszóak) és meglepetésekkel (gépiesen kiszámítható mindegyik) izgalmasra kuszált együgyű krimi-történet társul: valami nemzetközi bérgyilkos-banda tagnyilvántartásáért folyik a harc a becsületes (azaz az Interpolnak dolgozó) Interpol-ügynökök és a becstelen (azaz a maguk szakállára ügyködő) Interpol-ügynökök között.

Harmadrészt természetfilm és idegenforgalmi reklámfilm keverékét tálalják fel nekünk: először eljutunk a szubtrópusi Afrikába, később megfordulunk egy angol krikettklubban, majd a Pireneusok vad ormait is megmásszuk. Mindezt – romantikus zenekísérettel – meglepően hatásos és szép, bár iparszerűen lélektelen operatőri munka közvetíti, s a természeti képek mellett a pirotechnika, a lövöldözéses jelenetek fényképezése is elsőrangú profi munka benyomását kelti. Spórolni a produkció a jelek szerint a színészeken spórolt, akik már külsejükkel is bántó ellentétben állnak mindeme érzékien látványos reklámfilm-varázslattal: a kaszkadőr-főhős izomzatával nagyjából rendben van minden, de fogsorán nem ártott volna némi igazítás, a fotográfus-főhősnő bőrét – aki pedig még egy líraian pornográf jelenetre is vállalkozik Afrika szívében – májfoltok pettyezik, s ügyetlenebb kameraállásokban kitetszik, hogy arcát sűrű, puha pihe borítja.

Fapados tucatmunkát láttunk, másodosztályú színészekkel, de lux vizuális kiszerelésben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=776