KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Miron szerelme

Schubert Gusztáv

 

„Téli napsütésnek, asszony szívének ne higgy!” – inti óvatosságra a bolgár ifjakat a népi szentencia. Az együgyű Miron sokáig nem fogadja meg e jó tanácsot, csak akkor „tér észhez”, amikor fellángolása kis híján börtönbe juttatja. (Szép és butuska szeretője ugyanis, hogy váratlanul hazatérő férje gyanúját eloszlassa, erőszaktevéssel vádolja meg az éjszakát nála töltő postásfiút.) A rendező szerencsére még hőseinél is naivabb: mindvégig kételkedik az effajta köznapi bölcsességek értelmében. A parasztdekameronba illő, vérbő példázatot azért látja és láttatja a komikus hatások következetes tompítása, a tempó lassítása, a fényképezés költőietlensége és a szinte hibátlan színészi játék eszköztelensége révén „szomorú történetnek”. Joggal: a megfontolt szerelem a szenvedély paródiája; szánalmas és embertelen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/09 47-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6980