KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patakfia és a Nap

Kapecz Zsuzsa

Mesekönyvből mesélni kétféleképpen lehet: pontos szöveghűséggel vagy ide-oda kalandozva. Martin Tapak a második módot választotta, amikor kibővítette a Grimm-fivérek egyik nevezetes történetét, Az ördög három arany hajszálát más Grimm-mesék, főként A kristálygolyó részeivel. Filmje nem több, mint e mesék történéseinek többé-kevésbé eredeti kombinációban való rekonstruálása. Ez nem feltétlenül baj, de bizonyos kívánalmaknak ez esetben is eleget kell tenni, még a mesében is. Ha a kamera elé vitt tájak érdektelenek, legalább a díszletek vonzzák a szemet. Ha a díszletek sem, legalább a jelmezek vagy a tárgyi környezet. Ha a képek unalmasak, legalább a színészek legyenek szuggesztívek. A rettenetes király legalább rettenetes legyen. Az udvari bolond legalább mulattató. A varázsló legalább titokzatos, ha nem is merlini. A hercegkisasszony legalább elviselhető, ha nem is szép. Valami legalább legyen, sóhajt a néző. Mi lenne, ha Patakfia mégsem hozná el a Nap hajszálait? De akinek szárnyal a fantáziája, az otthon is maradhat és ábrándozhat bámulatos mesefilmekről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6462