KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jöttem, láttam, beköltöztem

Argejó Éva

A film kishíján nem készült el. Két héttel filmforgatás előtt ugyanis a Bob hurrikán majdnem szétdúlta a történet színhelyéül szolgáló csodálatos házat, melyet a filmbéli Davis épített gyermekkori egyetlenjének, Beckie-nek, hogy ott éljék le szokványos unalmas, átlagamerikai életüket. A jóravaló Beckie azonban kosarat ad Davisnek. S itt kezdődnek a bonyodalmak! A férfi bánatában megismerkedik Gwennel, a cserfes kis pincérlánnyal, aki Davis feleségének adva ki magát, beviharzik a házba, fenekestül felforgatva ezzel mindenki életét. „Légy merész!” – ez Gwen életfilozófiája, amely fantasztikus „valóságteremtő” (hazudozó) képességével párosulva olyannyira rabul ejti Davis szívét, hogy Beckie féltékennyé válik. E szerelmi háromszögben Beckie és Davis szembesülnek azzal a filozófiai mélységű bölcsességgel, hogy a számunkra legfontosabb dolgokat előbb el kell veszítenünk ahhoz, hogy igazán megkaphassuk őket. A szokványos séma szerint alakuló történetben mindenki „nyerő”: Davis egy izgalmas és kiismerhetetlen nőt kap, Gwen egy gyönyörű házat, a hozzá tartozó férfival, akit máris kóros hazudozóvá varázsolt. Beckie, a szerelmi háromszög vesztese pedig azt a számára meglepő felismerést, hogy egy érdekes, vonzó férfit kosarazott ki, nem egy saját kisszerűségében fuldokló alakot. Happy End.

Aki szereti Goldie Hawn filmjeit, az kellemes másfél órában fog részesülni – ez a filmje nem jobb s nem rosszabb a többinél. Aki viszont nem kedveli ezt a hollywoodi műfajt, az nagy ívben kerülje el a mozit, úgyis azzal az érzéssel állna fel székéből, hogy jobb lett volna, ha filmforgatás előtt az a bizonyos hurrikán mégis végigsöpör a városon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/11 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=606