KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kicsi kocsi legújabb kalandjai

Farkas Ágnes

 

Újra megérkezett hát a bogárhátú fenomén. Ezúttal az Üveghegyen is túlra visz bennünket ebadta kis mexikói védencével. Ádáz kezek ugyan néha elválasztják őket egymástól, de Ocho, azaz Nyolcas (most így hívják a csodakocsit) és a kölyök számára nincs lehetetlen.

A történet önműködően pereg. Három használt ötletre egy friss következik (az arány a későbbiekben inkább romlik), de mit számít mindez, ha közben a rendkívüli masina eszik, úszik, büntet, jutalmaz. Szinte kedve támad az embernek számba venni, mi az, amit nem csinál. S lám, az eredmény igazán figyelemre méltó. A kicsi kocsinak ugyanis semmiféle káros szenvedélye nincs. Egyáltalán nem iszik, nem füstöl, és nem járkál más Mazdája után. Egészségesen táplálkozik és ügyel az erőnlétére. Úszni ugyan nem szeret, karosszériája azonban kitűnő. Példát vehetnénk róla. Azaz miről, kiről is tulajdonképpen? A gyerekek persze nem fognak ebből ügyet csinálni. Az elvarázsolt királykisasszony, a terülj asztalkám és a többi poros tünemény után a kicsi kocsi igazán üdítő jelenség. Ne csodálkozzunk hát, ha sokatmondóan legyintenek majd a pesti utcák lomha, értetlen buszainak új reklámszövege láttán; „A tiszta levegőjű Budapestért”, avagy: „Muszáj önnek autóval járnia?”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5263