KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tuti dolog

Torma Tamás

Ha azt látjuk, hogy belevaló dumás amerikai srác túl sokat nézegeti a szemináriumon mellette jegyzetelő, csinos osztálytársnőjét, mérget vehetünk rá, ebből kamaszoknak szóló, érzelmes-jópofa film kerekedik. Amelyben minden megtörténhet. Társadalmi és mentalitásbeli különbség nem akadály, lehet a fiú vagányul slampos és a lány riasztóan pedáns, a forgatókönyvíró, ha törik, ha szakad, összehozza őket. Ehhez persze púpozott kanállal kell adagolni a véletlent. Hiába azonban a számtalan fordulat, (a rendező jónak látja az ifjú párral végigutaztatni Amerikát), igazi meglepetés nem érheti a nézőt. „A félszegeknek sem kell aggódniuk, mert mindenki megtalálja a maga párját”-feliratú skatulyából előszedett tucatterméket látunk. Rob Reiner filmje maga is „tuti dolog”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4936