KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A mag

Nevelős Zoltán

 

A történelem során több hódító hadsereg is próbálkozott Róma lerombolásával, de annyira teljes siker egyikük próbálkozását sem koronázta, mint A mag számítógépes grafikusainak mesterkedését. Igaz, ők nem valami stratégiai fontosságú hatalmi szimbólumot akartak megsemmisíteni, csak érzékletesen illusztrálni óhajtották a veszélyt, ami katasztrófafilmjükben a Földet fenyegeti.

Emberek esnek össze holtan az utcán, városi galambok támadnak a turistákra, furcsa légköri jelenségek borzolják a kedélyeket világszerte. A bajt itt nem genetikailag sérült óriáshüllő, és nem űrből pottyanó meteor hozza, hanem egy sokkal megfoghatatlanabb dolog: a Föld elektromágneses tere zavarodott meg. A katonák megrémülnek, a tudósok töprengenek, aztán az Egyesült Államok vezetése, mint szokott, a tettek mezejére lép. Ha a gond bolygónk magjában van, akkor oda kell menni, és az üzemzavart el kell hárítani. Rekordidő alatt megépül a csodajármű, ami képes a kőzetrétegeken iszonyatos sebességgel több ezer kilométer mélyre hatolni, tudósokból és űrhajósokból feláll az akciócsoport, és elindul a fortyogó lávatömegek birodalmába. Ott persze egyebek mellett az is kiderül, mi okozta a Föld magjának leállását.

A cselekmény teljes mértékben kiszámítható nyomvonalon halad, de nem ez a fontos. A film a trükkök miatt készült, és meg kell hagyni, olyat mutat, amit még nem láttunk: azt, hogy mi van odalenn, mélyen a talpunk alatt. És mivel még nincs ember, aki ezt a saját szemével látta volna, a képalkotó fantázia színes mozgóképkölteményeit látjuk a vásznon. Ami helyenként érdekes, de magukkal ragadó történet és figurák nélkül – hiába a másodvonalbeli sztárparádé – mindez csak egy felejthető-eldobható moziélmény marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2249