KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tékasztorik

Barkóczi Janka

Tékasztorik – magyar, 2017. Rendezte: Marton Csaba és Czupi Kála. Írta: Bihari Viktória. Kép: Gráf Péter. Szereplők: Bihari Viktória (Viku), Csuja Imre (Fater), Görbe Nóra (Muter), Elek Ferenc (eri), Csizmadia Gergely (Norbi). Gyártó: Drastique Pictures / ZLS Productions. 100 perc.

 

KisViku, azaz Bihari Viktória Goldenblog-díjas blogja, a Tékasztorik, nagy valószínűséggel a 2010-es évek egyik legszórakoztatóbb hazai online performansza. Az utóbbi időben stand-upos karriert is befutó szerző keresetlen eredetiséggel megírt bejegyzései nem kevesebb, mint öt éven keresztül tudósították a nagyközönséget egy enyhén túlsúlyos, ám erősen fejlett kritikai érzékkel és nagy adag szarkazmussal megáldott videótékás lány hétköznapjairól. Mivel a videó és dvd kölcsönzés gyaníthatóan nem tartozik a jövő sikerágazatai közé, a blog alapján, jórészt közösségi finanszírozásból leforgatott Tékasztorik az utolsó-utáni-utáni pillanatban kapja el egy letűnt világ hangulatát.

„Az emberek két dolgot biztosan nem tudnak. Véleményt alkotni önállóan és döntést hozni önállóan. Bejönnek a tékába, ténferegnek, engem nyúznak, mert tanácstalanok, hogy mit nézzenek, nem tudnak választani, befolyásolhatóak, stb...és ugyanezek az emberek mennek szavazni, ez benne a rémisztő!” – jegyzi meg Viku mintegy mellékesen az egyik posztban. Bár ő maga elég határozott, a szerelmi élete így is viszonylag problémás. Negyven felé havonta egyszer azért kisminkeli magát, ukrán topmodellek képével teszteli a netes társkeresőket és a szülinapjára mindössze egy szolid vibrátort kér. Főműsoridőben sztalónés rambókat árul és random akciókat tart a kültelki boltban, miközben nulla huszonnégyben lesi álmai lovagját. A középsúlyosan alkoholista Fater, a lestrapált Muter, a papa autóműhelyében tébláboló fényező Csabika mindeközben kilépnek a legendájukat tápláló virtuális térből és jobb-rosszabb poénokkal támadják a közönséget. Rég készült ennyire őszinte és vidám trashfilm idehaza, pláne olyan, amiben minden bizonnyal benne van egy nívós sitcom sorozat lehetősége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13134