KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Joker

Kránicz Bence


Wild Card – amerikai, 2015. Rendezte: Simon West. Írta: William Goldman. Kép: Shelly Johnson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Jason Statham (Wild), Stanley Tucci (Baby), Sofía Vergara (DD), Milo Ventimiglia (Danny), Anne Heche (Roxy). Gyártó: Current Entertainment / Quad Films / Lionsgate / SJ Heat Productions. Forgalmazó: Big Bang Média. Feliratos. 100 perc.

Napjaink első számú akciósztárja évek óta feszegeti óvatosan a ráragadt imázs határait. Minden Feláldozhatók-epizódra jut egy Kolibri-kód, a soros Szállító-menetre egy Parker vagy A mestergyilkos, ahol a keményöklű hős többet mereng fonák helyzetén, hiszen ki örülne annak, ha csupán eszközként tartják számon? Ebbe a sorba illeszkedik a Joker is, amely középszerűsége ellenére az intelligensebb Jason Statham-filmek táborát gyarapítja. Kétség sem fér hozzá, hogy a brutálisan megkínzott barátnéját megsegítő Nick Wild ezúttal is a megfelelő ember a megfelelő feladatra, ám Statham nem először mutat rá: a legtufább verőlegénynek is lehetnek érzései.

A túlpörgetett akciószériákhoz képest kimértnek ható, régi vágású megközelítésért a Parkerhez vagy A mestergyilkoshoz hasonlóan az alapanyagként használt történet évjárata szavatol. Az élő legendaként számon tartott író, William Goldman (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Az elnök emberei) maga írta filmre saját 1985-ös regényét, immár másodszor – húsz éve Burt Reynolds bújt a szerencsejáték-függőségével birkózó testőr bőrébe. Goldman megtartja a világfájdalmas, elvágyódó főhős noir-árnyalatait, de Reynolds lakonikus nyugalmával ellentétben Statham figurája folyton robbanni készül. Ezt a belső feszültséget a színészt harmadik alkalommal rendező Simon West klipszerű montázsszekvenciákkal és a kulcsjelenetek időfelbontásos szerkezetével húzza alá. Így aligha meglepő, hogy amíg elődje pusztán a szavak erejével ártalmatlanítja a rátámadó, torz lelkű maffiacsemetét, addig az idei verzió Nickje végül sutba dobja az emberélet megkímélésére vonatkozó elveit, és a hard-boiled hagyományokból táplálkozó krimi méltóságteljes nyomozója haragvó ösztönlénnyé alakul. Ez az ár, amit Statham hőseinek rendre meg kell hozniuk, hogy állva maradjanak a kortárs akciófilmek veterán erősemberei, távol-keleti harcosai vagy épp mozikarriert építő pankrátorai között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12197