KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Démoni doboz

Sepsi László

The Possession – amerikai, 2012. Rendezte: Ole Bonedal. Írta: Stiles White és Juliet Snowden. Kép: Dan Laustsen. Zene: Anton Sanko. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan (Clyde), Natasha Calis (Em), Kyra Sedgwick (Stephanie), Jay Brazeau (McMannis), Madison Davenport (Hannah). Gyártó: Ghost House Pictures / North Box Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 92 perc.

Ole Bornedal műfaji kalandozásai során rendre visszatér a tágabb értelemben vett rémfilmhez, legyen szó a pályaindító Éjféli játszma sorozatgyilkos-thrilleréről vagy a Vikaren inváziós sci-fijéről, de a tengerentúli bérmunkában készített Démoni doboz az első színtiszta horrorja. A dán direktor korábban is előszeretettel épített zsánerklasszikusok parafrázisaira – lásd a Szabadíts meg minket a gonosztól esetét a Szalmakutyákkal vagy a Vikaren és a Támadók a Marsról hasonlóságait –, a Sam Raimi mérsékelt költségvetésű instant borzongatásokban utazó stúdiójának (Ghost House Pictures) összehozott Démoni doboz pedig az elmúlt években újra népszerűvé vált „megszállott gyerek”-témát lovagolja meg, főképp Az ördögűzőt és a Poltergeist-szériát használva sorvezetőként. Hasonlóan a Vikaren ufósított tanárnőjéhez, Bornedal újfent egy családi trauma metaforájaként használja a mindennapokba betörő fantasztikumot: a válás után lábadozó kétgyerekes família legkisebb tagja akad rá a címbeli dybbuk-dobozra, ami hamarosan halálfejes lepkékkel árasztja el a lakást és hatalmába keríti a kislányt. Az eredeti címben jelzett „possession” így egyszerre utal a démoni megszállottságra és a kislány a dobozra irányuló elkeseredett birtoklási vágyára, ami lényegében az egyetlen biztos pont lesz életében a család széthullása után. Bornedal példás műfajérzékenységgel vezényli le az egyébként sokszor látott történetsémát – amihez Jeffrey Dean Morgan (American Horror Story) remek alakítása és a zsidó misztika egzotikuma biztosít némi többletet –, stílusa és vizuális ötletei pedig a döcögősebb pontokon is átlendítik a cselekményt – mint a doboz-motívum párhuzamai a felülről filmezett tömbházakkal vagy a nyitójelenet Raimit fricskázó horror-burleszkje. A Démoni doboz nem forgatja fel a műfajt, tisztes rémisztgetés, amibe még egy kis hetvenes éveket idéző régimódi báj is szorult.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11286