KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Példátlan példaképek

Tosoki Gyula

Role Models – amerikai, 2008. Rendezte: David Wain. Szereplők: Paul Rudd, Sean William Scott, Christopher Mintz-Plasse. Forgalmazó: Select Video. 97 perc.

 

A hollywoodi film korántsem annyira életidegen, mint amennyire sokan tartják, az Egyesült Államokban ugyanis a hétköznapok világa – ha tetszik: a valóság – gyakran filmszerű. És ha már filmszerű, akkor a lehető leghülyébb kalandok eshetnek meg benne, például előfordulhat, hogy két, főállásban energiaitalt reklámozó nímand problémás gyermekek pszichológusaként Középföldéért fakardozik lovagi jelmezben és az egykori Kiss zenekar tagjainak maszkjában, miközben disznó vicceket pufogtat, és az igaz szerelemről ábrándozik.

A Példátlan példaképekben a legostobább hollywoodi klisék az élet részévé válnak, azaz a valóság elkezdi utánozni a mozit – amely viszont a filmszerű valóságot majmolja. A történet és a kivitelezés a Rocksulit, a Tenencious D-t vagy a Hé, haver, hol a kocsim?-at egyaránt idézi, magyarán nem több szimpla, együgyű mesénél, mégis van húzása. Becses kacat, vonzó bóvli, olyan, mint a Kiss zenéje volt a hetvenes években.

Számos pillanata a legjobb Apatow-produkciókat karcolja; az Apatow-hatást nem csak a sajátos humor, hanem az egyik lúzert adó Paul Rudd személye indukálja, de a keményvonalas kortárs amerikai vígjátékok világát idézi a Superbadből érkezett Christopher Mintz-Plasse is. A Példátlan példaképeket lehet ugyan rugdosni azért, mert a sikerültebb gegek erejét ordenáré poénok sora gyengíti, no meg lehet bántani a gyermeteg és álnaiv fordulatai miatt is, de azért mégis csak színtiszta mulatságot nyújt.

Extrák: Kimaradt- és alternatív jelenetek; bakiparádé; werkfilm; audiókommentár a rendezővel. Mindez magyar felirattal.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9931