KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rejtekhely

Barna György

Hatch és felesége, Lindsey élete egy balesetet követően rejtélyes pszicho-thrillerré válik. A szakadék széléről sebes sodrású patakba csúszó autóból csak Lindsey és tizenhat éves kislányuk, Regina menekülnek ki élve, a férj már két órája halott, mikor egy polgáriasodott Frankenstein (Dr. Nyeberg) és csapata – Egyenesen át visszahozza az életbe a nem önkéntes „flatliner”-t. A férfi talpig fitt, de a nagykaszást látott lelke elkezd kettős szerepet játszani, ő álmatlan víziókban, mi pedig szűk plánokban bestiális kamaszlány-gyilkosságok tanúivá (elkövetőivé?) válunk. Ha az újraélesztés csodáján túltéve magunkat, némi magyarázatot várunk arra, miként került a jámbor Hatch pszichés telekapcsolatba egy elmebeteg tömegmészárossal (neve Vassago), nos, itt tartogat a film egy meglepetést: a véletlen folytán. Évekkel azelőtt, egy sátáni szertartás (húga és anyja torkának átvágását követő) fináléjában önmagával végző fiúba is apja, főhősünk megmentője lehelt – kicsit pszichopatásra sikeredett – lelket. Ez még akkor sem indokolná a film alapbonyodalmát, ha mondjuk az orvos ugyanazt a szikét használta. Pusztán kiegészítő misztikus kelléktárgyakként sorolódnak fel parapszichológiai „evidenciák”. Az egyébiránt igényes kivitelezésű lelki horror rutinból pakolja az agyonhasznált borzongatás-paneleket a történetbe, hogy az a végkifejlethez jusson, melyben természetesen Regina lesz a fiú új áldozatjelöltje. A kislány életéért brutális harc indul az egymással immár szemtől szembe néző pszichosziámik között. Közhely, hogy a hihetetlen nem feltétlenül hiteltelen, de az, hogy a vérfagyasztónak szánt párbajba rosszkor beavatkozó, fia által halálosan megsebesített orvos-apa Hatchnek szánt, és egyben utolsó szavain: „Bocsásson meg!” – erőteljes hahota rázza a közönséget, talán nem feltétlenül a „hivatásos mozinézők” kiábrándultságából ered.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=961