KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyere, igazodj el

Dániel Ferenc

 

Jó érzés lehet grúz operatőrnek lenni: a Kaukázus merész tájjellege nagylélegzetű totálokra, pásztázó körsvenkekre inspirál. S a szirtekhez, meredélyekhez, hegyi folyókhoz bizonyára vad történetek is illenének. Annál mulatságosabb, hogy e két filmnovella a peckes járású, töltényes, díszköpönyeges, kardos férfialakjait, és a villogó szemű asszonyait gyámoltalan falusiakként lesi meg. A cselekmény a harmincas éveket idézi naivan, lappangó szomorúsága mégis inkább mai keletű.

Mintha még Gogol írásművészete is megcsillanna az első történet hősében, Galaktion gazdában: egyaránt kiszolgáltatottja a szomszéd grúz ártányainak (letarolják a veteményesét), felesége dühének (a folytonos pusztítás miatt), meg a falusi elöljárók, rokoni protektorok röhögtető hülyeségének. S az ő szertartásossága sem több a hegyiember-póznál. Megalázkodik, grúz-módi vendéglátással lekenyerez, hiába. Disznók ellen nincs orvosság. A díszfegyverek tompák, életlenek. Mi védelmezhetné meg leginkább a földtúró parasztot? A névtelen följelentés. Galaktion lerészegíti a kisurakat, hogy azután följelenthesse őket – rossz vicc: de a sertés-falánkság a kezére játszik. Mert ha nincs igazság, a kár haszon.

Bumfordi, érzéki indíttatású a második história (Lordkipanidze írásából) – ezeregyéjszakai kellékekkel. S talán nem is az az érdekes, hogy a kikapós feleség meg a hetyke falusi udvarló pásztorórája félresikeredik, hanem a karakterek és az értékrend finom átbillenései jelentenek újdonságot. Hogy a gyöngébbik nem kackiás példányai állnak ki a porondra, míg a mandulaszemű férfiak lapítanak. Hogy véres elégtételre, önbíráskodásra már senki sem gondol. Kárörvendően mulat a falu népe; ebédet, bort csikarnak ki az ütődött öreg falusi bírák; az érintettek végül is tíz rubelen váltják meg „esetüket”, nehogy ügy kerekedjen belőle. A falusi szex mégis ott parázslik a pörpatvar fojtása alatt.

Ezek a közrendűen mulattató grúz filmvígjátékok ravaszabbak a látszatuknál. Anekdotázgatás örve alatt vallanak még életmódválságról is; az emberi értékek hiánygazdálkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8122