KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kétdimenziós gyilkos

Koltai Ágnes

Giuliano Montaldo, a Sacco és Vanzetti rendezője ezúttal misztikával és sci-fivel fűszerezett álkrimivel lepte meg közönségét. A filmművészet (még megírandó) közhelyszótárában oly előkelő helyet elfoglaló „film a filmben” és a sci-fi egy nem túl mélyenszántó problémája (mi van, ha gondolataink, illetve ezek képei életre kelnek) görgeti a cselekményt.

Hitchcock és Ray Bradbury neve hangzik el a filmben, de ha nem mondanák, akkor is rájönnénk, hogy ők a film szellemi atyjai. Montaldo kölcsönvette Bradbury gondolatát és Hitchcock egyik módszerét, a kriminek előadott álkrimit, ezeket kicsit összekeverte, néhány szokvány dramaturgiai fordulattal és jellemmel dúsította, s ezzel megszületett a Kétdimenziós gyilkos. Misztikája, lassú tempója, dramaturgiai sablonjai elejét veszik az izgalomnak (ráadásul az ügyetlen magyar cím elárulja a megoldást).

A mesék óva intenek a szellemektől, mert ha kiszabadulnak a palackból, fékevesztetté válnak. Hitchcock és Bradbury nemcsak ihletői, hanem mércéi is Montaldo filmjének.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/08 41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7769